3. Sport és egészség

A sport társadalmi funkcióit bemutatva a fentiekből láthattuk, hogy ezek között is egyik legfontosabb, mind egyéni, mind közösségi és társadalmi szinten, az egészség megőrzésében, fejlesztésében és a számos betegség megelőzésében játszott szerep. A következő fejezetben ezeket az összefüggéseket mutatjuk be az egészség/magatartás különböző dimenzióival.

Az egészségszociológia különböző betegségek rizikótényezőit, illetve a megelőzésben szerepet játszó védőfaktorok felkutatását tűzi ki célul, s azt elemzi, milyen társadalmi hatások segítenek abban, hogy az egyének és a csoportok hatékonyan részt vehessenek egészség-magatartásuk alakításában. Ilyen társadalmi védőfaktorok a vallás, a társas támogatás a betegségekkel való megbirkózásban (coping), a kisközösségek, a posztmateriális értékrend elemei (barátság, harmónia, lelki béke) és a sportolás is. Ezek ún. pufferként hatnak, tehát semlegesítik a stresszhatásokat, s segítenek az egészség megőrzésében. De mi is az egészség? A WHO 1984-es definíciója szerint az egészség az egyén testi, lelki és szociális jóllétét, nem pedig csupán a betegség hiányát jelenti. Nemcsak azt jelenti, hogy nem vagyunk betegek, hanem azt is, hogy kiegyensúlyozottak vagyunk, azaz harmóniában vagyunk testünkkel, lelkünkkel, s elégedettek társas kapcsolatainkkal (Pikó, Keresztes 2007; Kovács, Sziget 2017). Ez az új egészségértelmezés egy paradigmaváltáshoz vezetett az egészég- és életminőség-kutatásokban. Ezt követően kezdődött meg annak vizsgálata, hogy milyen tényezők befolyásolják az egészség megőrzését, fejlesztését, ezáltal az emberi élet és boldogság kiteljesedését. A definíció újszerűségét a komplex megközelítés jelentette: az egészséges élethez elengedhetetlen az egyén fizikai, mentális és szociális jólléte. Egyik sem létezik a másik nélkül, s mindhárom szoros kapcsolatban van egymással: ha az egyik jóllét szintje csökken, nagy valószínűséggel a másik kettő is csökkenni fog. Az egészség e három alappillére közötti egyensúly megőrzése lehet a kulcs a boldog, kiegyensúlyozott, elégedett élethez. Az egyén jóllétéhez tehát elengedhetetlen, hogy mind fizikailag, mind mentálisan egészséges legyen, illetve kiegyensúlyozott társas kapcsolatokkal rendelkezzen.

3.1. A sportolás hatása a fizikai egészségre

A mozgáshiány következtében megnövekedett hazánkban a szív- és érrendszeri, légúti, daganatos betegségek aránya, s bizonyos betegségek előfordulási gyakoriságát tekintve hazánk Európában az első helyek egyikét foglalja el, akárcsak a lakosság rossz lelki, mentális állapotát tekintve (Gál 2008). A rendszeres sportolás csökkenti a gyulladásos és véralvadási biomarkereket, javítja a szívizom működését és struktúráját, illetve az érfalak működését (Apor 2012). A nem gyógyszeres kezelések egyik leghatékonyabb módja a rendszeres fizikai aktivitás a magas vérnyomás és vércukorszint, az elhízás, a testzsír csökkentésére. Mozgás hatására javul a vérellátás, ami jótékony hatással van a légzőszervek, az emésztőszervek, a vérellátó szervek és vázizomzat működésére. Így nemcsak a kezelésben, hanem a prevencióban is óriási a jelentősége (Barna 2012; Tabák 2012).

Az elhízás járványszerű terjedésében több életmódtényező is szerepet játszik: például a fizikai aktivitás hiányából fakadó energia-leadás csökkenése, az egészségtelen táplálkozás (gyorséttermi étkezés, magas só-, cukor-és zsírtartalmú ételek, italok fogyasztása) (Martos 2012). A fizikai aktivitás jelentősen hozzájárul a túlsúly prevenciójához és a testsúly csökkenéshez, de az ún. „fit-fat”, tehát az aktív életet folytató, súlyfelesleggel bíró emberek életkilátásai lényegesebben jobbak, mint a „non fit-fat”, azaz inaktív, súlyproblémákkal küzdő személyeké (Apor, 2009; Apor-Rádi, 2010). Összesességében elmondhatjuk, hogy a rendszeres fizikai aktivitás komplex módon fejti ki jótékony hatását az emberi szervezetre, ezért az emberi élet elengedhetetlen részének kell tekintenünk.

Az inaktív életmód számos betegség kockázatával jár. A sportolás koleszterinszintet csökkentő hatása révén sikeresen alkalmazható a csontritkulás, a cukorbetegség, a koszorúér, a keringési betegségek és a túlsúly prevenciójában. A rendszeres sportolás során növekszik az izomtömeg és az izomerő, javul a közérzet, javulnak az érfunkciók, csökken a vérnyomás, így hozzájárul az egészséges fizikum megőrzéséhez és számos betegség kialakulásának megelőzéséhez (Apor, Rádi 2010).

A sportolás segíthet egy egészségtudatosabb életvitel kialakításában azzal, hogy a rendszeres mozgást végzők könnyebben belátják, a sport mellett az egészséges ételek, italok fogyasztása, élvezeti cikkek mellőzésének stb. is be kell épülni az egyén életmódjába (Fintor 2017). A fizikai aktivitás magasabb szintje egyben a konvencionális rizikófaktorok (pl. dohányzás, alkoholfogyasztás, magas kalóriájú ételek, italok fogyasztása stb.) alacsonyabb szintjével is együttjárhat. A kutatási eredmények azt mutatják, hogy a már betegek szembesítése a fizikai aktivitás értékeivel olyan változásokra sarkallhat, amelyek egy hosszabb, cardiovascuralis betegség nélküli élethez vezet (Simon 2012). Így a sportolás nemcsak fizikai, esetleg lelki állapotra jelenthet pozitív hatást, hanem megtanít egy egészségesebb életmódra, életvitelre is.

A sport mintegy rekreációs funkcióval is bír a munkahelyi, iskolai ártalmak következtében kialakuló fizikai és mentális problémákra. A fittebb, egészségesebb szervezetnek nagyobb a teherbírása, így több munkát tud elvégezni, ami az egész társadalom érdeke. Az így elvégzett munka összessége gazdasági haszonnal bír az egész ország számára, hisz egy egészséges társadalomnak köszönhetően nő a gazdaság teljesítőképessége, GDP-je. Csökkennek a táppénzre költött kiadások, a betegségek miatti munkahelyi hiányzások, az egészségesebb alkalmazottak magasabb teljesítményt nyújtanak és jobban motiváltak (Szabó 2009). Nem véletlen, hogy ma már több munkahely teret és lehetőséget biztosít a munkahelyi rekreációra, különös hangsúlyt fektetve a sportolási lehetőségek megteremtésére.

3.2 A sportolás hatása a lelki, mentális egészségre és szociális jóllétre

Mi sem bizonyítja jobban a sport szellemi és mentális állapotra gyakorolt jótékony hatását, mint az, hogy a különböző sportdefiníciók szerint is olyan tevékenységnek kell tekinteni a sportot, ami a szellemi erőnlét javítására is irányulhat. Fizikai aktivitás közben olyan biológiai folyamatok indulnak meg a szervezetben, amik elősegítik a szellemi frissességet, ezáltal a fizikai aktivitás jótékony hatással van például a tanulásra, illetve a különböző alkotó munkák elvégzésére (Keresztes 2007, Mikulán et al. 2010, Pikó, Keresztes 2007). A sportolás további előnye, hogy célkitűzésre ösztönzi az egyént. Pozitív hatással lehet a saját magunkról alkotott kép kialakítására, illetve önbizalom növelő hatással bírhat, ha meg tudjuk valósítani azokat a célokat, amiket a sport terén kitűztünk magunk elé. A teljesítmény növekedésével újabb és újabb elérendő célokat tűzünk magunk elé, ami előbb-utóbb rutinná válik az életünkben. Ha elégedettek vagyunk önmagunkkal és vannak kitűzött céljaink, akkor ezek megvédenek a depressziótól, az anómiától, elmagányosodástól.

Fox (1999) elsősorban a sportolás mentális jóllétre gyakorolt pozitív hatását hangsúlyozza. Véleménye szerint a sportolás segít a mentális betegségek és rendellenességek kezelésben, megelőzésében, és növeli a testi-lelki jóllétet mind a mentális betegek, mind az átlag populáció körében. Segít csökkenteni a mindennapi stresszt és szorongást, növeli az önbizalmat, és számos szociális haszonnal bír, mint például javítja a társas kapcsolatokat. Harrison és Narayan (2003) kutatási eredményei szerint azok a diákok, akik valamilyen sporttevékenységben vesznek részt, egészségesebb testképpel rendelkeznek, kisebb valószínűséggel jellemző rájuk érzelmi rendellenesség, illetve hogy fizikailag és/vagy szexuálisan bántalmaznák társaikat. Igazolták, hogy a rendszeresen sportolók kisebb arányban követnek el öngyilkosságot. Ugyanerre az eredményre jutott Brown és Blanton (2002) szerzőpáros is.

McAuley és munkatársai (2000), illetve Morgan és Bath (1998) az egészség szempontjából fokozottan veszélyeztetett idősek körében vizsgálták azt, hogy miként hat a sportolás, illetve a rendszeres testmozgás a testi-lelki jóllétükre. Míg az előbbi kutatók eredményeiben a sportolás társas jóllétre gyakorolt pozitív hatása a leghangsúlyosabb (társas kapcsolatok, a közösséghez való tartozás érzése), az utóbbiak leginkább a lelki jóllétre gyakorolt jótékony hatást emelik ki (például csökkenti a depressziós tüneteket). Dél-afrikai egyetemista sportolók ugyancsak szignifikánsan kevesebb pszichoszomatikus és depresszív tünetről, s nagyobb mértékű pozitív élményről, illetve koherenciaérzésről számoltak be nem sportoló társaiknál (Malebo et al. 2007).

3.4. A sportolás és egészség-magatartás összefüggései

Számos szerző bizonyította a sportolás és a káros szenvedélyek között fennálló kapcsolatot, ha eltérő módon is. Donovan (1993) az életmódbeli koherenciát hangsúlyozza: akinek fontos az egészsége megőrzése (például egészségesen táplálkozik, rendszeresen sportol), más területen is törekszik erre (például tartózkodik a káros szenvedélyektől). Más szerzők szerint viszont ez nem feltétlenül van így: az egészség-magatartásban egyéni mintázatok is kialakulhatnak. Éppen ezért előfordul, hogy a sportolás alkoholfogyasztással és dohányzással jár együtt, sőt, akár a drogfogyasztás magasabb gyakoriságával is (Pikó 2002). Nem tekinthető tehát egyértelműen védőfaktornak a sportolás, sőt olyan szerek használata is előfordul a sportolók körében, melyek nemcsak illegálisak, hanem súlyosan károsíthatják az egészséget. A további fejezetekben mindkét oldalt szeretnénk bemutatni.

3.4.1. A sportolás mint védő- és támogatófaktor

Számos kutatás bizonyította, hogy a fiatalok egészség-magatartása, életmódja összefüggésben áll felnőttkori egészségi állapotukkal, így a rendszeres sportolás mint egészség-magatartás is hatással van a felnőttkori egészségi állapotra. A sportoló fiatalok közül kevesebben dohányoznak, egészségesebben táplálkoznak, viszont a csökkent fizikai aktivitás kapcsolatba hozható a drogfosztással, a nem biztonságos szexuális viselkedéssel. A sportoló fiatalok magabiztosabbak, kevesebb a pszichoszomatikus tünetük, így jobban motiválhatók az egészségfejlesztő programokban (Keresztes 2007; Mikulán et al. 2010).

Amerikai eredmények is igazolták, hogy a sportolás jótékony hatással van az egészségtudatos magatartásra. Pate és munkatársai (2000) középiskolások körében végzett kutatása szerint a férfisportolók szignifikánsan több zöldséget, gyümölcsöt fogyasztottak, kevesebbet dohányoztak, s kevesebben fogyasztottak közülük kábítószert nem sportoló társaikhoz képest, míg a női sportolók a több zöldség-gyümölcs fogyasztása mellett kisebb valószínűséggel bocsátkoztak nem biztonságos szexuális kapcsolatba.

A sportolás és a rendszeres fizikai aktivitás a fizikummal való nagyobb elégedettséggel, így nagyobb önbizalommal jár együtt (Perényi 2013). A magasabb önbizalomszinten keresztül a sportolás is támogató faktorként járul hozzá az élettel való elégedettség és boldogság növekedéséhez, melyek a szubjektív jóllét alapvető elemeinek is tekinthetők (Frost, McKelvie 2005). Frost és MacKelvie (2005) azt találták, hogy az általános önbizalom szintje magasabb a rendszeres testedzést végző diákok körében, akár elemi, akár közép-, akár főiskolásokat vizsgáltak. Továbbá azok az egyetemista/főiskolás nők, akik fizikailag fittebbek, határozottabbnak, vonzóbbnak érzik magukat, pozitívabbnak látják külsejüket. Az, hogy erősnek, fittnek, függetlennek érzik magukat, a lányok számára további motiváló erő lehet a sportolás folytatására felnőtt korban is (Greenleaf et al. 2009).

Igazolódott, hogy a sportolás támogató faktorként hozzájárul a stresszel szembeni ellenálló-képességhez (így a rezilienciához), ezen keresztül pedig a mentális és pszichológiai jólléthez. A lelki rugalmasság egyfajta pozitív érzelemnek is tekinthető (annak érzése, hogy képesek vagyunk alkalmazkodni a megváltozó körülményekhez), így hozzájárul az önbizalomhoz és pszichikai jólléthez, egészségesebbnek érezhetjük magunkat a hatékonyabb megküzdésnek (coping) köszönhetően (Tugade 2004; Fox 1999).

Tehát jól láthatjuk, hogy a sportolás mellett olyan tényezők is hozzájárulnak a jóllét magasabb szintjéhez, mint a stressz megfelelő kezelése, a coping (megbirkózási) stratégiák, s ezen belül a rossz stresszkezelési formák (mint a káros szenvedélyek) kerülése. Összességében tehát elmondhatjuk, hogy a sportolás egészségre gyakorolt jótékony hatása az egészég mindhárom (szomatikus, pszichés, pszichoszociális) dimenziójában sokszorosan kimutatható (Pikó, Keresztes 2007).

3.4.2. A sportolás mint rizikófaktor

Ugyanakkor nem minden esetben egyértelműek a fent említett összefüggések. Taliaferro és munkatársai (2010) a sportolás és néhány, egészséghez kapcsolódó magatartásforma (dohányzás, alkohol- és drogfogyasztás, étkezési szokások, nem biztonságos szexuális és erőszakos viselkedés, öngyilkosság) közötti összefüggéseket vizsgáltak meg. Az adatokat egy kétévente megismételt longitudinális vizsgálatból vették, amely 1999 és 2007 között zajlott. Több pozitív összefüggést találtak a sportolás és egészség-magatartás között mindkét nem és minden etnikum esetében, azonban negatív összefüggéseket is, ami azt mutatja, hogy nem egyértelmű a sportolás védőfaktor jellege az egészségre káros viselkedésformákkal szemben.

Simantov és munkatársai (2000) amerikai általános iskolásokat vizsgáltak arra keresve a választ, hogy miért dohányoznak vagy fogyasztanak alkoholt a tinédzserek. Eredményeik szerint az iskolán kívüli tevékenységek (beleértve a sportolást is) védőfaktorként funkcionálnak ugyan a rendszeres dohányzással szemben a fiúk és lányok esetében egyaránt, de nem találtak szignifikáns kapcsolatot a rendszeres alkoholfogyasztás és az iskolán kívüli tevékenységekben való részvétel között. Hasonlóképpen egy hazai, serdülő és fiatal felnőtt sportolók dohányzási és alkoholfogyasztási szokásait vizsgáló kutatás során is azt az eredményt kapták, hogy a dohányzás esetében a sportnak van protektív hatása, de az alkoholfogyasztás tekintetében nem találtak szignifikáns különbséget a sportolók és nem sportolók között (Mikulán 2007). Egy másik, serdülőket vizsgáló kutatásban a sportolás gyakorisága szerint három csoportba osztott válaszadók (nem sportolók, ritkán és rendszeresen sportolók) között szinte ugyanolyan gyakorisággal dohányoztak a fiatalok, illetve nagyobb mértékű alkoholfogyasztás jellemezte a rendszeresen sportolókat. Igaz azonban az is, hogy a sportolás gyakoriságával nőtt az élettel való elégedettség mértéke is. A szerzők felhívják a figyelmet az otthoni és az iskolai közeg vizsgálatának fontosságára annak érdekében, hogy megfelelő támogatást kapjanak a fiatalok az egészséges életmódhoz kapcsolódó döntések meghozatalakor (Pauperio et al. 2012).

A fiatalok által választott sportág, illetve a sportolás kapcsolata az iskolával eltérő módon befolyásolja a fiatalok alkoholfogyasztásának gyakoriságát (Moore, Werch 2005). A lányok körében az iskolai tánc, a gimnasztika és a cheerleading csapatban való részvétel csökkenti, míg ugyanezen tevékenységek iskolán kívüli formái, továbbá a gördeszkázás és a szörfözés növelik az alkoholfogyasztás gyakoriságát. A fiúk körében az iskolán kívüli úszás csökkenti, míg az iskolai amerikai foci, úszás, birkózás és az iskolán kívüli tenisz növeli a nagy mennyiségű alkoholfogyasztás esélyét.

Martens és munkatársai (2006) egyetemi/főiskolai sportolók alkoholfogyasztásáról szóló tanulmányokat gyűjtöttek össze, s ezeket elemezték. Megállapították, hogy a kampuszok világában a sportolók gyakrabban isznak alkoholt, és gyakoribb körükben a nagyivászat. A magyarázatok között szerepelnek mindazok, amelyekkel általában a diákok körében indokolják az alkoholfogyasztást (például társas hatások, diákszövetségekhez, egyesületekhez való tartozás), de előfordulnak sporthoz kapcsolódó indokok is (a nagy nyomás, szorongás és stressz a versenyeken, hogy nemcsak a tanulásban, hanem a sportpályán is meg kell felelni), de ezeket a szerzők a módszertani hiányosságok miatt spekulációnak tartják.

A sportolókra, főként az élsportolókra leginkább veszélyt jelentő veszélyforrás a doppingszerek használata. Hatásuk sok esetben, főként az idegrendszeri izgatók (pl. amfetaminszármazékok) és kábítószerek, tulajdonképpen ugyanolyan kábítószerek, mint amit a drogfogyasztó használnak, így hatásuk épp annyira károsítják a fogyasztó fizikai és mentális állapotát, s függőséghez vezethetnek. Az amfetaminszármazékok csökkentik a fáradtságot, kellemes közérzett biztosítanak, de mellékhatásai súlyosak: alvászavar, szapora szívműködés, nagy mennyiségben tudatzavart, ritmuszavart, akár elmezavart okozhat.

Más formájuk, pl. az androgén vagy anabolitikus szteroidok, illetve az ugyanilyen hatású növekedéshormon felborítják a hormonális rendszert, melynek következtében bizonyos szervek (máj, vese) funkcióinak károsodása mellett anyagcserezavarokat, cukorbetegséget, korai érelmeszesedést okozhat, súlyos negatív hatással van a libidóra, az érzelmi szabályozás rendszerére is. Ez pedig súlyos lelki problémákat, pl. súlyos depressziót okozhat, ami akár öngyilkossághoz vezethet. Elsősorban a testépítők körében és nehézatlétikában terjedt el leginkább. Mellékhatása szembeötlő a nők esetében, ugyanis erőteljesen férfiasítja a hormonfogyasztókat (Pucsok 2006).

Különösen erőteljes volt ez elsősorban kelet-német sportolónők esetében, akiket a kelet-német doppinggyár „eredményeinek” tekintettek. Közülük is a legismertebb áldozat Heidi Krieger Európa-bajnok súlylökő, aki 16 éves korától kezdve szedett férfihormonokat. A testi fájdalom mellett sokkal erősebb lelki vívódásokon kellett átmennie: olyannyira elidegenedett testétől, hogy sportpályafutása befejeztével átoperáltatta magát férfivé. Mindebből pedig jól látható, hogy a férfihormonokat szedő női sportolóknak nagyon komoly egészségügyi, mentális, lelki problémákon és identitásválságon kell keresztülmenniük.

6. kép. Heidi Krieger NDK súlylökőt Andreas Kriegerré változtatták az anabolitikus szteroidok. Forrás: http://www.styledetails.com

Jó látható, hogy napjainkban már nem csak az élsportolók nyúlnak tiltott teljesítményfokozókhoz, az amatőr sportolók, főként a testépítéssel foglakozók körében is nagyon elterjedt annak érdekében, hogy elérjék a kívánt izommennyiséget, testformát. Ennek hátterében társadalmi és pszichológiai tényezők is szerepet játszanak. Egyrészt a társadalmi elvárásoknak, illetve a média által sugallt és idealizált testkép eléréséért képesek egyesek doppinghoz nyúlni (inkább férfiak, de a nők korében sem ritka manapság a megváltozott, illetve egymáshoz közelítő nemi szerepeknek köszönhetően), másrészt a doppingolás motivációit és hátterét vizsgáló kutatások a testkép- és önértékelés zavarokra is felhívják a figyelmét. Ezek közül is az ún. „bigorexia”, más néven „izom dismorphya” vagy „fordított anorexia” jelensége fontos témánk szempontjából. Ennek lényege, hogy az egyén kisebbnek, soványabbnak, túl kicsi izomzatúnak látja magát, mint amilyen valójában.

A dopping megjelenésének és káros hatásainak az amatőr vagy éppen diáksportban egyik legtragikusabb bizonyítéka Taylor Hooter esete (video). A kiváló amerikai középiskolás sportolótehetség az illegálisan szedett szteoridok áldozata lett. Halála utána családja egy alapítványt hozott létre az doppingolás egyre fokozódó terjedése ellen az iskolai sportban.

A sport világának másik, tragikus haláleseteket okozó egészségügyi problémája a hirtelen szívhalál. Mai napi tisztázatlan okok rejtőznek számos külföldi és hazai sportoló halála mögött, akik edzésen vagy a pályán, mérkőzés közben rosszul lettek, megállt a szívük és soha többé nem ébredtek fel. Hátterében mindig szívritmus-zavar, sportolók esetében a nagy fizikai terhelés áll, de a pontos okok ma napig tisztázatlanok, ezért jelen pillanatban is leginkább prevencióval lehetséges a védekezés (rendszeres sportorvosi vizsgálat, defibrillátorok előírása a sportkomplexumokban stb.). Néhány tragikus hazai esetet mutatnak be az alábbi képek.

7. kép. Forrás: blikk.hu

Ellenőrző kérdések

1. Milyen fizikai, mentális és szociális hatásai vannak a sportolásnak?
2. Hogyan funkcionál védőfaktorként a sport?
3. Milyen esetekben tekinthető rizikófaktornak a sport?