2. A SPORT, MINT NEVELÉSI SZÍNTÉR

2.1. A sport, mint társadalmi tevékenység

A sport, mint az emberi kultúra része egy olyan sajátos emberi tevékenység, mely igen komplex és multifunkcionális szerepet tölt be a társadalomban (Borbély és Müller, 2008). Mind anyagi tényezőit, mind szellemi termékeit tekintve az egyetemes kultúra szerves része. A XX. századra világviszonylatban is jelentős társadalmi jelenséggé nőtte ki magát. Sajátos eszközeivel a kultúra alapvető területein mind anyagi, mind szellemi, kiemelt hatékonysággal szolgálja a fejlődést, ezáltal értékteremtő funkcióval rendelkezik a társadalomban. Jelentős szerepet játszik az emberi értékrendszer kialakításában, az egészséges életmód megvalósításában, az egészséges életvitel megteremtésében (Müller, 2015), az egészségvédelemben, és mindezzel hozzájárul a társadalom gazdasági aktivitásának előmozdításához. Fontos küldetése van a népek közötti békés egymás mellett élés megvalósulásában, az etnikai és a kulturális különbségek áthidalásában, az esélyegyenlőség megteremtésében, úgy, hogy közben fejlődnek a versenysport eredményei, és nem utolsó sorban pedig gazdasági szempontból is megtérül a befektetés. Nem véletlen, hogy számos nemzetközi szervezet (NOB, MOB) is elkötelezte magát a sport társadalmi dimenzióinak propagálása mellett. A társadalmi és gazdasági „profiton” túl a környezetvédelmi, ezáltal a fenntarthatósági normatívák is előtérbe kerülnek, melyek tovább segítik a nemzetközi összefogást, és ezáltal olyan lépések megtételére ösztönzik az embereket, melyek eredményeként a felelősségtudat is megjelenik tevékenységükben, gazdagítva értékrendjüket.

2.2. A sportban rejlő pedagógiai lehetőségek

Vizsgáljuk meg a sport és a nevelés összefüggéseit! A sportban rejlő pedagógiai lehetőségek tárháza szinte végtelen. A sport, a fizikai aktivitás sokoldalúan, és pozitívan hat az emberi szervezetre, ezért a nevelés egy lehetséges eszköze, és egyben a színtere is. A nevelés területei (egészség-, értelmi-, testi-, érzelmi-, erkölcsi-, esztétikai-, környezetei-, állampolgári-, multikulturális nevelés) komplex módon jelennek meg a sportban. Nézzük ezeket részletesebben!

Napjainkban, mivel egyre több szó esik az egészségről, egyre többet foglalkozunk az egészséges életmóddal, ezért a sport nevelő szerepénél is ez – az egészségnevelés – kerül elsőként a figyelem fókuszába. Számos tanulmány foglalkozik a fizikai aktivitás, a mozgás egészségre gyakorol kedvező hatásával, és igazolják azt, hogy a mozgás, a testi - lelki egészség megőrzésének, megtartásának egyik lehetséges eszköze. Bizonyították már hatását a napjainkban leginkább jellemző betegségek, (a szív-és érrendszeri betegségek, bizonyos fajta rákbetegség, a 2. típusú cukorbetegség) megelőzésében és rehabilitációjában. Az elmúlt évtizedek kutatásai a mozgás jótékony hatását igazolták az agyi funkciókra is. A rendszeres mozgás javítja a térbeli tanulási teljesítményt és a térbeli memóriát. A rendszeres sport kedvezően hat a memóriára, a koncentrációra, a fantáziára, a szellemi teljesítőképességre és a tanulmányi teljesítményre (Biró, 2015b). Az egészségnevelés a mozgás számos pozitív hatásán keresztül is megvalósulhat, de fontos, hogy tudatos egészségfenntartó és egészséget erősítő viselkedésmódokat alakítsunk ki.

A sport egészségfejlesztő, egészségmegőrző funkciója mellett viszont a testi nevelés, az erkölcsi, értelmi és esztétikai nevelés lehetőségeiről sem szabad megfeledkezni. A sport által fejlődnek a szociális és érzelmi képességek, fejlődik a siker és kudarc, a győzelem és vereség feldolgozása, sikeresen megvalósul a szociális kapcsolatrendszer fejlesztése, alkalmazkodás, konfliktuskezelés.

A sportági tevékenységhez kötődő ismeretek, a sportági műveltség fejlesztésével az értelmi nevelés lehetőségei is megvalósulhatnak. Az értelmi nevelés során az ismeretek elsajátításával fejleszthető a megfigyelés, az emlékezet, a képzelet, a figyelem, a problémamegoldás.

Még pár évtizede a testnevelést, és ezáltal a testmozgást is szó szerint a testi nevelésre értették. A sport, a testmozgás nevelési lehetőségeit sokáig szinte kizárólagosan a testi (szomatikus) neveléssel azonosították. A nevelési tevékenységen belül a testi nevelés felöleli mindazon intézkedéseket és tevékenységeket, és feltételeket, amelyek az emberi szervezet harmonikus sokoldalú egészséges testi lelki fejlődéséhez szükségesek. „Olyan komplex terület, amely kérdéskör megoldásában a legkülönbözőbb tudományterületek– tantárgyak – érintettek (biológia, fizika, kémia, történelem stb.). A szomatikus nevelés fő feladatai: az egészséges testi fejlődés biztosítása; az egészség megőrzése, megszilárdítása; a testi képességek és a mozgásműveltség fejlesztése. Emellett a rendszeres testedzési igény felkeltése, összességében az egészséges életmód kialakítása, amelybe beletartozik a mindennapos testmozgás, a testedzés.” 9

A nevelés egyik fontos területe az erkölcsi nevelés, mely során az erkölcsi normák, magatartásformák, viselkedési normák kialakításával történik a személyiség erkölcsi arculatának kialakítása, erkölcsös emberré formálása. Az erkölcsi normák, értékek, kulturált magatartásformák, és viselkedési normák ismerete, elfogadása az első lépés, majd a szabályok betartása, és a normák által vezérelt cselekvés következik, ennek során alakul a jellem. Az erkölcsi nevelés lényege, hogy képessé tegyük az egyént erkölcsös viselkedésre. Ebben a folyamatban, az erkölcsi értékek elsajátításában, a szokásrendszer kialakításában fontos feladat hárul az erkölcsös példamutatóra, a szülőre, a kortárscsoportra, a nevelőre, az edzőre.

Az erkölcsi fejlődéshez a normarendszert és a követelményeket általában a társadalom határozza meg, de fontos szerepet játszanak a környezeti hatások (iskola, család, sportszíntér). Pedagógusok körében végzett vizsgálatok (Lénárd és Szivák, 2001) azt mutatják, hogy a tanárok hisznek a nevelés hosszabb távon fennmaradó értékeiben, annak közvetítésében. A neveléssel kapcsolatos nézeteik vizsgálata közt legfontosabbnak az erkölcsi normák átadása szerepelt. Az edzők nevelés felfogása hasonló az iskolában dolgozó pedagógusokéhoz, de az egyes sportágak edzőinek nézeteiben jelentős különbségek vannak. A labdajátékok edzői minden más sportág-csoporténál jobban bíznak a nevelés lehetőségében (Gombocz J. 1996; 2004; Gombocz G., 2008).

A sportmozgások harmonikus, összerendezett, könnyed végrehajtásának kívánalma, illetve megkövetelése a tanulók esztétikai érzékét is fejleszti. A „tökéletes”, szép mozgásra tudatosan fel kell hívni a figyelmet, hogy a tanulók, a sporrtolók az első próbálkozásaikat össze tudják hasonlítani a hibátlan, technikailag kifogástalan mozgással, és értékként tudják azt elraktározni magukban.

Napjaink környezeti problémái felhívják a figyelmet a környezeti nevelés fontosságára A szabadban végzett sporttevékenység, túra, táborozás során lehetőség adódik a környezet megismerése, a természetben eltöltött idő alatti élmények során pedig a fejlődhet a környező világról alkotott nézet, értékrendszer (Müller és mtsai 2007, Müller és mtsai 2008, Nagy, Müller, 2010). A környezeti nevelés világképre és életmódra nevelés is egyben. A szabadban végzett mozgások, túrák a természet tiszteletére tanítanak. Miként lehet valaki természetbarát vagy környezetvédelmi szemléletre tanítani? Ha megtapasztalja a természet nyújtotta szépségeket, és olyan élményekkel gyarapszik, mely során nem csak tisztelni, de védeni is fogja a környezetét. A táj, a környezet szépségeinek felfedezése a tanulók esztétikai érzékét is fejleszti. A természeti környezetünk megóvása, javítása, a felelősség vállalás, és a felelősségteljes gondolkodás kialakítása a cél (Kristonné és mtsai 2008, Biró, 2015a; Herpainé és mtsai 2017, Müller, 2017).

Összefoglalva a sport az egészségnevelés, a testi nevelés, az erkölcsi, értelmi és esztétikai nevelés egyik - de nem kizárólagos - eszköze. A sport nevelési hatása akkor érvényesül, ha (a tanuló személyisége akkor fejlődik megfelelően) ha a sporttevékenységet pedagógiai irányítás mellett végezzük.

A sport általi nevelésben természetesen az állampolgári nevelés is jelen van. Mit jelent mindez? Milyen nevelési feladatok tartoznak ide? Nézzük! Minden ember teljes jogú tagja a társadalomnak. Cél, nyitott, önálló gondolkozású, logikai készséggel bíró, megfelelő vitakultúrával rendelkező, toleráns probléma érzékeny személyiség kialakítása. Az állampolgári nevelés kulcselemei, melyek megalapozása feltétlen szükséges a sport színtéren a következők: egymás tiszteletére nevelés; együttműködési képesség fejlesztése; felelősségvállalás kialakítása; döntés, választási képességek fejlesztése; önállóságra, önérvényesítésre nevelés; kommunikációfejlesztés; kreativitás fejlesztése; környezet értékeinek megbecsülésére nevelés; hagyományápolás.

A 21. század a multikulturális társadalmak időszak. A különböző kultúrák, nyelvek, szokások, tradíciók és vallások egymás mellett élése, keveredése eredményezte a multikulturális társadalmak létrejöttét. A multikulturális nevelés viszont ennél jóval korábbi, és legjobban talán az olimpiai játékokban rejlő nevelési értékekkel (fair play, szolidaritás, a népek közötti barátság), és az olimpizmus szellemiségével fejezhető ki a legjobban (Bíró, 2003; Bíró és mtsai 2017; Müller és mtsai 2016). Az Olimpiai Okirat gyönyörűen megfogalmazza a multikulturális nevelés lényegét. Például a diszkrimináció bármely megnyilvánulási formája, amely valamely országra vagy valamely személyre irányul, faji, vallási, politikai, nemiség, vagy bármely forma alapján az olimpiai mozgalommal nem egyeztethető össze. Az Olimpizmus életfilozófiaként a test, az akarat és a szellem képességeit, mint egységes egészet fogja össze és dicsőíti. Egyesítve a sportot a kultúrával és neveléssel az Olimpizmus olyan életforma kialakítására törekszik, amely a munkavégzés örömére, a példakép nevelési értékére és az egyetemes erkölcsi alapelvek tiszteletére alapszik, fogalmaz az Olimpiai Okirat. Az Olimpizmus célja tehát, hogy a sportot az emberiség harmonikus fejlődésének a szolgálatába állítsa egy békés társadalom előmozdítása és az emberi méltóság megőrzése érdekében. Az Olimpia és annak eszmeisége kiemelkedő hatással van a felnövekvő nemzedék és az egész társadalom életmódjára, fizikai aktivitására. Az Olimpiai eszme, mint a béke és a népek egymás mellett élésének szimbolikus megtestesítője és pozitív üzenetek hordozója a formális és informális nevelés kiváló színtere (Czeglédi, 2007; Czeglédi, 2016)

2.3. A sport, mint a személyiségfejlesztés területe

A mozgásnak, sporttevékenységnek a személyiség fejlesztésében betöltött funkciója nem vitatott. A mozgásos tevékenység számos kedvező hatást fejt ki a személyiség alakulására, önmagában viszont nem elegendő. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a mozgás, a sporttevékenység a személyiségformálásának fontos, de nem az egyetlen és kizárólagos formája (Biróné, 2004). „A személyiség fejlődése egy bonyolult, soktényezős folyamat, komplex jellegű, amelyben a sportnak is megvan a sajátos helye és szerepe, s nem szakítható ki ebből a rendszerből.” 10

Egy sportág mozgásanyagának az elsajátításakor, nem kizárólag egy-egy mozgássor megtanulása, történik, hanem, tágabb értelemben mozgástanulásról, viselkedéstanulásról beszélhetünk, sőt személyiség és jellemformáló tevékenységről. A sport, a sporttevékenység pedagógiai szempontból a személyiség fejlesztés egyik legfőbb területe, eszköze.

A „tevékenység, a nevelési folyamat alapja” mondja Bábosik (1999). Ha ezt a tevékenységet, vagyis a gyermek sporttevékenységét, a nevelés folyamatában céltudatosan és célratörően irányítjuk, akkor „olyan magatartás-reguláció” fejődik ki, amely mind az egyén, mind, pedig a társadalom szempontjából értékes „autonóm aktivitást” eredményezhet. Azt, hogy ez a belső vezérlésű autonóm aktivitás milyen mértékben képes kifejlődni, azt nagymértékben az határozza meg, hogy a heteronóm szabályozású tevékenységek, pedagógiailag mennyire jól irányítottak (Bábosik 1996, 1999) A heteronom szabályozású tevékenységhez a szakirodalom a szociális szabályozást és a tekintélyi szabályozást sorolja. Egy sportág tanítása során az edző (mint tekintélyi irányító) és a sportoló közösség (mint szociális szabályozó hatást kifejtő közeg) alapvetően determináns szerepet tölt be nemcsak a mozgástanulás eredményességében, hanem a tevékenység szabályozásában, a nevelési folyamatban is. Az oktatás során a sportoló gyermek bekerül egy közösségbe, ahol a társaival együtt tevékenykedik, játszik, segítséget nyújt másoknak, megfigyeli társai mozgását, értékeli azt, ezáltal értékeli önmaga teljesítményét, megpróbálja túlszárnyalni önmagát, majd megpróbál legyőzni másokat, tehát társaival kölcsönösen formálják egymást. A gyermek tevékenysége a kortárs csoportban zajlik, a „szociális szabályozó tényezőt” pedig a közöttük kibontakozó interakciók jelentik.

Az oktatásba – jelen esetben a sportoktatásba -, bekerülő gyermek, elfogadja az edzője (az oktató pedagógusa) vezető szerepét, tekintélyét, tehát „tekintélyi szabályozás” alá is kerül. A tekintélyi szabályozás viszont korfüggő, kialakulásának időszaka egybeesik a sportágak oktatásának kezdetének időszakával. Mivel a legtöbb esetben már óvodás, kisiskolás korban megkezdjük a tanítást, ez pedig a tekintélyi szabályozásnak szenzibilis időszaka, amikor a gyermekek kezdik elfogadni az edzők (oktató pedagógusok) irányítását.

Összefoglalva, tehát megállapíthatjuk, hogy az oktatás során, ha a tanulók tevékenysége, megfelelő tekintélyi és szociális szabályozás alá kerül, személyiségükben változásokat eredményez, így a személyiség formálásában jelentős szerepet játszik.

Az egyes sportágak tanítása több mint az egyes sportágak mozgásanyagának az oktatása, egy olyan összetett pedagógiai hatásrendszer, amelyben a mozgásos cselekvéstanítás komplex személyiségfejlesztő hatásai érvényesülnek.

A személyiség fejlődése, egy olyan soktényezős komplex folyamat, amelyben a testnevelés és a sportoktatás is fontos szerepet játszik. „A személyiségfejlesztést a társadalomban céltudatosan megformált, pedagógiailag kidolgozott általános program irányítja” 11 A különböző tantervi (edzésterv) programok, életkorhoz igazodva meghatározzák a konkrét célokat, feladatokat. A testkulturális műveltség gyakorlatait és a hozzájuk kapcsolódó elméleti ismereteket. „A tudáshoz vezető út maga az oktatási folyamat. E folyamat hatásai formálják a személyiség egészét.” 12

ÖSSZEFOGLALVA

A sport, mint az emberi kultúra része egy olyan sajátos emberi tevékenység, mely igen komplex és multifunkcionális szerepet tölt be a társadalomban. Mind anyagi tényezőit, mind szellemi termékeit tekintve az egyetemes kultúra szerves része. Jelentős szerepet játszik az emberi értékrendszer kialakításában, az egészséges életmód megvalósításában, az egészséges életvitel megteremtésében, az egészségvédelemben, és mindezzel hozzájárul a társadalom gazdasági aktivitásának előmozdításához.

A sportban rejlő pedagógiai lehetőségek tárháza szinte végtelen. A testmozgásnak, a sportnak az egészségmegőrző és -fejlesztő funkción túl számos fontos hatása létezik, melyekkel elsősorban a szervezett oktatás keretei között valósulnak meg, először az óvodai, később az iskolai, sportegyesületi foglalkozások során. A sport, a fizikai aktivitás sokoldalúan, és pozitívan hat az emberi szervezetre, ezért a nevelés egy lehetséges eszköze, és egyben a színtere is. A nevelés területei egészség-, értelmi-, testi-, érzelmi-, erkölcsi-, esztétikai-, környezetei-, állampolgári-, multikulturális nevelés komplex módon jelennek meg a sportban.

A sporttevékenység közvetlen célja mozgás elsajátítása, megtanulása, annak gyakorlása, egy bizonyos teljesítmény elérése, a cselekvőképes tudás kialakítása. A sporttevékenység közvetlen célja a teljesítmény.

A sport, a sporttevékenység pedagógiai szempontból a személyiség fejlesztés egyik legfőbb területe, eszköze. A mozgásnál, a sportnál a nevelési értékek mellett a szórakozáson és az örömszerzésen is hangsúlyos. A kettő viszont nem zárja ki egymást, sőt inkább erősíti. Az örömmel végzett tevékenység közben szinte észrevétlenül tanul a gyermek, és fejlődik személyisége, ezért is kivételesen előnyös terep a pedagógiai nevelő munkára. A nevelési hatások viszont csak akkor érvényesülnek megfelelően, ha a tevékenységet (legyen az szabadidős sporttevékenység, iskolai testnevelés, versenysport) megfelelő pedagógiai irányítás mellett végezzük.

ÖNELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK

  1. Melyek a nevelés területei?
  2. Milyen nevelési lehetőségek vannak a sportban?
  3. Milyen módon alakul a személyiség? Melyek a heteronom szabályozású tevékenységek?
  4. Milyen módon hat a sport a személyiség fejlődésére?
  5. Hogy valósul meg az állampolgári nevelés a sporttevékenységben?
  6. Milyen hatással van a mozgás, a sport az értelmi képességekre?
  7. Milyen hatással van a mozgás, a sport az egészségre?

  1. Hamar P. (2008): Testnevelés-elmélet. Csanádi Árpád Általános Iskola és Pedagógiai Intézet. 7.o.↩

  2. Biróné N.E. Sportpedagógia. Magyar Testnevelési Egyetem, Budapest, 1994: 16.↩

  3. Rétsági E, Hamar P. A testnevelés és sport oktatáselméleti alapjai. In: Bironé N.E (szerk.), Sportpedagógia, Kézikönyv a testnevelés és sportpedagógiai kérdéseinak tanulmányozásához. Dialóg Campus Kiadó, Budapest –Pécs, 2004: 120.↩

  4. Rétsági E. A testnevelés tantárgy – pedagógiája. Dialóg Campus Kiadó, Budapest –Pécs, 2004: 96.↩