3. A NEVELÉS – OKTATÁS – KÉPZÉS ÉRTELMEZÉSE A SPORTBAN

A pedagógiai szakirodalom jelentős számban foglalkozik a nevelés oktatás, képzés kérdéskörével, és a tanítás – tanulás komplex folyamatának értelmezésével. Ebben a fejezetben elsőként tisztázzuk a nevelés – oktatás – képzés fogalmát, majd áttekintjük a tanítás-tanulás folyamatát, és értelmezzük azt a sportmozgások oktatásánál.

3.1 A nevelés – oktatás – képzés fogalma, értelmezése, és az oktatási folyamat meghatározása

A nevelés nem más, mint fejlesztő hatások rendszere, mely az egyén fejlődése érdekében valósul meg, különböző színtéren (család, iskola, edzés).

Zrinszki a következőképp fogalmaz: „A nevelés az a tevékenység, amellyel valakik (alapesetben: a felnőttek) úgy kívánnak hatni másokra (alapesetben a felnövekvőkre), hogy azok optimálisan fejlődjenek, megerősödjenek abban, amit a nevelőik kívánatosnak tartanak, és maradandóan változzanak meg mindabban, amik a nevelőik szerint nem kívánatos.” 13

A nevelés egy olyan céltudatos társadalmi tevékenység, melynek fő feladata a személyiségfejlődés tudatos elősegítése. A nevelésben mindig megjelennek a társadalmi elvárások, normák, kifejezésre jut az adott társadalom világnézete, erkölcse, értékrendszere, és szükséglete. A nevelést értékközvetítő folyamatnak is felfoghatjuk, mint ahogy Bábosik megfogalmazza: „A nevelés lényege az értékközvetítés vagy értékteremtés.” 14

Az oktatás, a nevelés eszköze. Egy olyan tág fogalom, amelybe mind a tanítás, mind, pedig a tanulás beletartozik, ahogy Skinner mondja a tanulás tudománya, és a tanítás művészete. A tanítást – tanulást, a tanuló (sportoló) tudatos munkájának és a tanár (edző) célirányos eljárásainak, tevékenységeinek az együtteseként értelmezzük. Az oktatás tehát a kettőjük olyan kölcsönös tevékenysége, ahol a pedagógus (edző) célirányosan tervezi, szervezi a tanuló (sportoló) tudatos, aktív munkáját, amelynek eredményeként formálódik a tanuló személyisége (Nagy S., 1984; Nagy S., 1986 ).

Az oktatás folyamata a tanítás – tanulási folyamat egysége, „minden esetben interperszonális, kommunikatív, interaktív cselekvések, tevékenységek sorozata. Az oktatási folyamat, mint komplex interaktív folyamat, magába foglalja nemcsak a tanítás - tanulás folyamatát, de a kognitív önszabályozás, illetve a motivációs önszabályozás kiépítésének kialakításának folyamatát is. E folyamatban a tanár és a tanuló együttes tevékenysége során nem csupán a tananyag (művelődési javak) aktív feldolgozása, hatékony elsajátítása valósul meg, hanem közben kialakul a tanuló autonóm tanulásra való képessége, kognitív önszabályozása, valamint tanulási motivációinak magas szinten szerveződő önszabályozása is.” 15

A tanítási-tanulási (oktatási) folyamata, mint látjuk, műveltségtartalmaknak a tanítás-tanulás együttes tevékenységében történő rendszeres feldolgozását jelenti. A műveltségtartalom a sportmozgások oktatásánál az adott sportág mozgásanyaga, taktikája, és elmélete. Az oktatási folyamatban a testkultúrális javak és értékek feldolgozása történik. Mind a testnevelés tanításban, mind pedig a sportmozgások oktatásánál érvényesek az oktatási folyamatról, a tanítás-tanulásról szóló didaktikai megállapítások. Az oktatási folyamatot, mind a testnevelés tanításban, mind, pedig a sportoktatásnál a következőképp értelmezik. ”A korszerű testkulturális műveltség értékeinek elsajátítása és általa a személyiség fejlesztése a tanítás – tanulás folyamatában a tanár tanuló együttes, kooperatív tevékenységében.” 16 Az oktatási folyamatot, nem a tanár vagy edző felől érkező közlési és a tanuló vagy sportoló általi befogadó folyamatként kell tekinteni, hanem egy kölcsönös oda-vissza áramló információcserének. Ebből az információelméleti megközelítésből kiindulva tehát, az oktatási folyamatban azzal is számolni kell, ami a tanulóban megy végbe (Biróné, 2004).

Az oktatási folyamat - a testnevelésben és sportmozgások oktatásánál - szűk értelemben egy mozgásos cselekvés elsajátítását jelenti. „A mozgásos cselekvés komplex kognitív –motoros, értelmet is foglalkoztató tudatos, célra irányuló tevékenység” 17 . A mozgásos cselekvés elsajátítása jelenti tehát szűk értelemben véve az oktatási folyamatot. „A mozgásos cselekvés, fontos kulturális érték, amely a személyiség legfőbb szféráit – kognitív, affektív és a motoros szféra –egyaránt igénybe veszi, vagyis a személyiséget minden tulajdonságával igényli.” 18

Az oktatás folyamatában, céljaink elérése érdekében, fel kell kelteni a tanulók figyelmét, ki kell tűznünk eléjük az elérni kívánt célokat, elő kell hívni előzetes ismereteiket, meg kell ismertetni őket az új információkkal, meg kell szervezni az oktatási anyag feldolgozását, biztosítani kell annak lehető legideálisabb elsajátítását, majd mérnünk és értékelnünk kell a tanulók teljesítményét. Ezek, az oktatási folyamat alapvető feladatai, amelyek a tanár - tanuló együttes tevékenységében realizálódnak, és oktatási folyamat makro- és mikrostruktúráját alkotják. Mint az előzőekben érzékelhető volt az oktatási folyamat szerkezetét, a didaktikai feladatok figyelembevételével makro és mikrostruktúrákra bontjuk. Az oktatás makrostruktúráját képezik, az ismeretszerzés, alkalmazás, rendszerezés, rögzítés, ellenőrzés és az értékelés. A mikrostruktúra elemei, pedig a figyelem felkeltése; a tanuló informálása a tanítási célról; érdeklődés felkeltése; a tények, jelenségek analízise, szintézise; a tanultak alkalmazása, visszacsatolása; a teljesítmény mérése és értékelése. Az oktatási folyamat szerkezetét, a makro- és mikroszerkezet együttese képezi.

Mielőtt a mozgásos cselekvések oktatási folyamatáról bármit is megállapítanánk, azelőtt azt kell tisztázni, hogy mi is az oktatás célja. Az oktatás célja a személyiség formálása, hogy az egyén a társadalom hasznos tagjává váljék, illetve a saját boldogulása érdekében (Szabó és mtsai 2003). Az oktatás célja a sport esetében a teljesítőképes tudás, az iskolai testnevelésben a cselekvőképes tudás kialakítása (Biróné, 2004, Rétsági és Hamar, 2004). „Mindkettő, a teljesítőképes és cselekvőképes tudás is a „személyiség adott időben megnyilvánuló összpontosított erőkifejtését jelenti” 19 , de míg a testnevelésben a teljes értékű élethez szükséges mozgásos cselekvés biztosítása a cél, addig a sportban a maximális sportteljesítmény elérése.

Az oktatáshoz, az oktatási folyamathoz szorosan kapcsolódó fogalom a képzés. „Képzésen azt a tevékenységet értjük, amelynek során az elsajátított ismeretek gyakorlati alkalmazása segítségével kifejlesztjük az adott területen szükséges jártasságokat, készségeket és képességeket. Jártasság, készség, képesség kifejlesztése = képzés.” 20

3.2. Az oktatási folyamat szerkezete

Az oktatási folyamat szerkezetének különböző fázisait, a kutatók eltérő számban határozták meg és dolgozták ki. Léteznek kétfázisú, háromfázisú és ötfázisú modellek. Legtöbben az oktatási folyamatot a kibernetikai – pszichológiai fázismodell alapján három részre bontva tárgyalják:

  1. durva koordináció fázisa;
  2. a finom koordináció kialakulása;
  3. a finom koordináció megszilárdítása és változó feltételekhez való alkalmazhatósága.

A mozgástanítás, -tanulás folyamatát a hazai szakirodalom is, több szerkezeti egységre tagolva elemzik. Három fázisra osztva Nádori (1991), Bátori (1991), Biróné (1994) két fázisra bontva pedig Rétsági és Hamar (2004) és Rétsági (2004). Az első felfogás a neurofiziológiai modellt követve, a második didaktikai megfontolásból választja az eltérő számú felbontást, lényegüket tekintve azonban nem különböznek egymástól. Mivel a didaktika nem más, mint az oktatás elmélete, (ami a tanítási-tanulási folyamat tartalmi, szervezeti, módszertani kérdéseit vizsgálja) ezért célszerű ebből a megközelítésből vizsgálni és elemezni.

A didaktika az oktatást két fő szerkezeti egységre osztja, az ismeretszerzésre és az alkalmazásra. Ez a megállapítás a mozgásos cselekvések 21 tanítás – tanulásánál is érvényes, annyi különbséggel, hogy a szakemberek a motoros oktatás 22 sajátosságai miatt nevében módosították az ismeretszerzés szakaszát. Mivel az ismeretszerzés a tanuló tevékenységét emeli ki, a motoros oktatásban viszont ez a tanár – tanuló együttes tevékenysége. Így az ismeretátadás és feldolgozás szakasza jobban hangsúlyozza kettőjük együttes munkáját (Rétsági, 2004).

Ennek értelmében a motoros oktatást is két szerkezeti egységre oszthatjuk:

  1. ismeretátadás és feldolgozás, valamint
  2. az alkalmazás szakaszára.

A motoros oktatás két fázisa közül az első, az ismeret átadás és feldolgozás durva koordinációs szakasza, második pedig, az alkalmazás fázisa, a finomkoordináció kialakulásától és megszilárdításától a változó feltételekhez való alkalmazhatóság kifejlesztéséig. Az oktatás első fázisában a tanulók megismerkednek az új mozgásokkal, megismerik a sportágra jellemző fogalmakat, szaknyelvet. A feladat megértését követően a mozgás elképzelése, a belső kép kialakulása, majd az első próbálkozások, az elsődleges gyakorlás következik. A tanulókban kialakul a „mozgás megközelítőleg pontos képe” 23 . Mivel a mozgástanulásnak ebben a szakaszában a külső szabályozás érvényesül, gyakoriak a hibák, a feladat végrehajtása pontatlan, elégtelen hibás mozgáskapcsolatok, a folyamatosság, állandóság hiánya, ritmuszavar, és felesleges túlzott erőkifejtés jellemzi a mozgást (Nádori, 1991, Bironé, 1994). Ha a mozgástanulásnak ebben a szakaszában a kezdő sportoló nem kap megfelelő mennyiségű és minőségű visszajelzést a mozgásáról, vagy túl sokáig gyakorol egyedül, akkor hibás mozgások, mozgáskapcsolatok, helytelen technika alakulhat ki.

A motoros tanítás - tanulás folyamatának második szakasza az alkalmazás fázisa, amely a finomkoordináció kialakulásától, a megszilárdításától a változó feltételekhez való alkalmazhatóság kifejlesztéséig tart. Míg a motoros oktatás első fázisában, a mozgásos cselekvések durva koordináció szintjén alakulnak ki, addig, a második fázisában, az azonos feltételek melletti gyakorlásnál a finomkoordináció kialakulása és megszilárdítása, majd változó feltételek melletti gyakorlással, a rögzítés fázisa következik. Ebben a fázisban nélkülözhetetlen és kiemelt szerepe van a gyakorlásnak, és a rendszeres ismétlésnek. Ezért nem mindegy, hogy milyen időtartamúak az edzések, a foglalkozások, milyen gyakorisággal követik egymást (heti egyszeri vagy többszöri) milyen szervezési (foglalkoztatási) formákat illetve milyen módszereket választ a pedagógus, az edző. Ebben a fázisban a mozgás finomítása, a mozgáshibák javítása után következik a már kialakult mozgásprogramok, változó körülmények közötti megszilárdítása, azzal, hogy az edző változtat az addig megszokott, állandó körülményeken (pl. passzív, majd aktív védővel gyakoroltat). Míg az alkalmazás szakaszának első fázisában, a tanuló állandó feltételek mellett gyakorol, a már megszokott módon, addig a rögzítés fázisában, ezek a megszokott állandó körülmények megváltoznak (megjelenik a védő), így a sportoló fokozatosan változó körülmények között gyakorol. Azzal, hogy a mozgástanulásban egyre inkább a belső szabályozás veszi át a vezető szerepet, a mozgáshibák folyamatosan csökkennek, javul a mozgáskorrekció. A mozgás automatizált végrehajtásához viszont sok gyakorláson keresztül vezet az út.

ÖSSZEFOGLALVA

A nevelés egy olyan céltudatos társadalmi tevékenység, melynek fő feladata a személyiség fejlődésének tudatos elősegítése. A nevelés eszköze az oktatás, amely a tanítás és tanulás egységét jelenti.
A tanítás – tanulási folyamat egységét nevezzük az oktatás folyamatának. Az oktatási folyamat szerkezetét, a didaktikai feladatok figyelembevételével makro és mikrostruktúrákra bontjuk. A makrostruktúra elemei az ismeretszerzés, alkalmazás, rendszerezés, rögzítés, ellenőrzés és az értékelés, a mikrostruktúráé pedig a figyelem felkeltése; a tanuló informálása a tanítási célról; érdeklődés felkeltése; a tények, jelenségek analízise, szintézise; a tanultak alkalmazása, visszacsatolása; a teljesítmény mérése és értékelése. Az oktatási folyamat - a testnevelésben és sportmozgások oktatásánál - szűk értelemben egy mozgásos cselekvés elsajátítását jelenti. Az oktatáshoz, az oktatási folyamathoz szorosan kapcsolódó fogalom a képzés, mely az oktatás azon része, amely során kialakulnak a jártasságok, készségek. A motoros oktatás folyamatát didaktikai megközelítésből két fázisra bontva értelmezzük. Az első az ismeret átadás és feldolgozás durva koordinációs szakasza, második pedig, az alkalmazás fázisa, a finomkoordináció kialakulásától és megszilárdításától a változó feltételekhez való alkalmazhatóság kifejlesztéséig tart.

ÖNELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK

  1. Mi a különbség a nevelés az oktatás és a képzés közt?
  2. Milyen makro- és mikrostrukturális elemei vannak az oktatás folyamatának?
  3. Mi az oktatás célja a sport esetében és mi a cél az iskolai testnevelésben?
  4. Melyek a mozgástanítás, -tanulás folyamatának fő fázisai?
  5. Mi történik az ismeretátadás és feldolgozás fázisában, mi jellemzi?
  6. Mik az alkalmazás fázisának jellemzői?

  1. Zrinszky L, (2002): Neveléselmélet. Budapest, Műszaki Könyvkiadó, 14.o↩

  2. Bábosik I. (1999): A nevelés elmélete és gyakorlata. Nemzeti Tankönyvkiadó Rt, Budapest, 9.o↩

  3. Réthy E. Az oktatás folyamata. In: Falus I (szerk.), Didaktika, Elméleti alapok a tanítás tanulásához. Nemzeti tankönyvkiadó, Budapest, 1998: 223.↩

  4. Rétsági E. A testnevelés tantárgy – pedagógiája. Dialóg Campus Kiadó Budapest-Pécs, 2004: 96.↩

  5. Bátori B. A testnevelés elmélete és módszertana. Budapest, 1991: 51.↩

  6. Bátori B. A testnevelés elmélete és módszertana. Budapest, 1991: 51.↩

  7. Rétsági E. Hamar P. A testnevelés és sport oktatáselméleti alapjai. In: Bironé N.E (szerk.), Sportpedagógia, Kézikönyv a testnevelés és sportpedagógiai kérdéseinek tanulmányozásához. Dialóg Campus Kiadó, Budapest – Pécs, 2004: 173.↩

  8. Molnár Gy. (2006): A leggyakrabban használt pedagógiai fogalmak. In: Benedek András (szerk.), A szakképzés pedagógiai alapkérdései. Budapest. 197-198.↩

  9. A mozgásos cselekvések jelentik a motoros oktatási folyamat tartalmát. A mozgás és a mozgásos cselekvés nem azonos fogalom. A mozgásos cselekvés célirányos cselekvést jelent, mindig célja van, míg a mozgás a cselekvés eszköze, a cselekvés megjelenési formája.↩

  10. A mozgásos tanulást és a motoros tanulást gyakran egymás szinonimájaként alkalmazzák. A motoros tanulás jelentése: olyan belső tanulási folyamat, amely szoros kapcsolatban áll a gyakorlással vagy a tapasztalással, a testnevelés és sportoktatás domináns tanulási formája.↩

  11. Nádori L. Az edzés elmélete és módszertana. Magyar Testnevelési Egyetem, Budapest, 1991: 165.↩