5. A csoportok viselkedésének tanulmányozása a sportban

A csoportokkal kapcsolatos (szociál)pszichológiai ismeretek általánosan igazak a sportcsapatok esetén is, de a sportcsapatoknak vannak bizonyos jellegzetességei, amelyek specifikus megközelítést igényelnek. A csoportfolyamatok és csoport viselkedés sportban való megjelenése Carron és Hausenblas (1998) nyomán az 1. ábrán látható.

1. ábra: A csoportfolyamatok és csoport viselkedés sportban való megjelenése (Carron és Hausenblas, 1998 nyomán.)

Csoportkohézió

Mint az 1. ábrán is látható a csoport sportbeli viselkedésének középpontjában a csoportkohézió áll. A csoport összetartása mint a csoport sikerességének központi tényezője már „ősidők”, de méginkább az ókor óta jelen van. Egy csoport sikerességét írásos feljegyzések szerint először a híres thermopülai csatában a perzsa hadsereg ellen küzdő 300 spártai harcos alkotta „sereg” esetében tulajdonították az egységességnek és összetartásnak. (Siebold, 1999, idézi Carron, Shapcott & Burke, 2008.)

Az összetartás, csapatkohézió számos esetben megjelenik a nem várt eredmények, teljesítmények magyarázataként is. A 2015/16-os Premier League szezonban például óriási meglepetésre a Leicester City FC csapata hódította el a bajnoki címet. (A meglepetést az okozta, hogy a Premier League hagyományos nagy klubjaihoz, - pl. Manchester United, Liverpool, Arsenal, stb. – képest szignifikánsan kisebb költségvetéssel működő, igazi sztárfocistát nem alkalmazó alakulat nyerte meg Európa egyik legerősebb bajnokságát. Ez a mindenkit megdöbbentő (egyúttal bizonyos értelemben eufóriát kiváltó) eredmény nyilván számos tényező együttes hatásának az eredménye, de az eredmények magyarázatakor szinte minden esetben felmerül a csapat kohéziója, mint a siker (egyik) kulcsa. A másik oldalon említhetjük például a Paris Saint Germaint (vagy akár az angol bajnokságból a Manchester Cityt), akik bár óriási költségvetéssel dolgoznak, és rengeteg sztárjátékost vásároltak, a csapat mégsem ér el ennek megfelelő kiugró eredményt.

A csoportkohézió központi szerepe a csoportok, és különösen a sportcsapatok vizsgálata során azért fontos, mert ez a sajátosság számos további tényezővel kapcsolatban áll, illetve hatással van, a csoportdinamika annyira központi eleme, hogy sokak szerint ez a leglényegesebb meghatározója egy csoportnak.

Carron és mtsai (2008, 118. old.) úgy definiálják a csoportkohéziót mint „dinamikus folyamat, ami tükröződik a csoport tendenciájában, hogy együtt maradjanak és egységesek legyenek a csoport instrumentális céljainak elérésében, és a csoporttagok affektív szükségleteinek kielégítésében.”

Carron és mtsai (2008) a kohézió négy fontos jellemzőjét a következőkben látják:

• többdimenziós, sok különböző, csoportonként akár nagyon eltérő tényező játszik szerepet abban, hogy a csoport egységes egész marad
• dinamikus, azaz időben nem stabil jelenségről van szó
• instrumentális, azaz kifejezi azokat az okokat, amik a csoport kialakulásában, illetve együtt maradásában szerepet játszanak
• és affektív, a kohézió pozitív érzelmekkel társul

A csoportkohézió kapcsolata a sportban releváns tényezőkkel

Mint korábban már kitértünk rá a csoportkohézió a sportpszichológiai kutatások egyik jelentős területe, és számos tényezővel való kapcsolata alátámasztást nyert a kutatások során. A következőkben Carron és mtsai (2008) közleménye alapján kerül bemutatásra a csoportkohézió és egyéb tényezők kapcsolata.

Környezeti tényezők

A környezeti tényezők közül két olyan sajátosságot azonosítottak, amelyek kapcsolatban vannak a csoportkohézióval, ezek a csoport mérete, illetve a versengés mértéke. Általános összefüggésként megállapítható, hogy minél több tagot számlál egy csoport annál kisebb a csoportkohézió mértéke, azaz fordított kapcsolat van az összetartás és a csoport mérete között. Ez a fordított kapcsolat nagy valószínűséggel annak tulajdonítható, hogy a csoport méretének növekedésével csökken a tagok közötti interakciók és a hatékony koordináció lehetősége.

A versengés mértéket mások mellett Granito és Rainey (1988) vizsgálták és a versengés mértéke és a csoportkohézió között is fordított kapcsolatot találtak középiskolai és egyetemi kosárlabdacsapatok vizsgálata során. Az eredmények magyarázata az lehet, hogy a versengés mértékének növekedésével a célokkal kapcsolatos konszenzus és a társas egység nehezebben érthető el. Ez az eredmény összefüggésben lehet azzal a fent említett jelenséggel, hogy a nagy sztárokat „nélkülöző” csapatok kohéziója adott esetben nagyobb lehet, mert a társas egységet és célokkal kapcsolatos konszenzust könnyebb lehet megteremteni.

Személyes tényezők

A csoportkohézióval kapcsolatban vizsgált személyes tényezők közül a környezeti tényezőkhöz hasonlóan kettő bizonyult relevánsnak: a személyes elégedettség és a ragaszkodás. Martens és Peterson (1971) például azt találták, hogy a magas csoportkohéziót mutató kosárlabdacsapatok játékosai magasabb fokú egyéni elégedettségről számoltak be. A Williams és Hacker (1982) ok okozati kutatásai által is alátámasztott eredmények azt mutatták, hogy egy egymást erősítő kapcsolat áll fenn az egyéni elégedettség, a csoportkohézió és a teljesítmény között.

Figyelembe véve a csoportkohézió fent leírt meghatározását, vélhetőleg nem okoz nagy meglepetést, hogy a csoportkohézió a ragaszkodással is pozitív kapcsolatot mutat.

Vezetés

A vezetéssel kapcsolatban a vezető (edző) viselkedés és döntési stílusa bizonyult jelentősnek a csoportkohézióval összefüggésben. A kutatások eredményei azt mutatták, hogy a vezető társas támogatása, demokratikus vezetési módszerei és a pozitív visszacsatolások használata hozzájárul a csapat magasabb fokú kohéziójához. Ehhez hasonlóan a döntési helyzetek ekezelése kapcsán is a demokratikus stílus a célravezetőbb, azaz magasabb szintű kohéziót eredményező viselkedés, az olyan csapatoknál, ahol a csapat tagjai inkább be vannak vonva a döntéshozatalba magasabb fokú csapatösszetartásról számolnak be.

A csapattal kapcsolatos tényezők

A csapatra mint egészre vonatkoztatható jellemzők közül több is kapcsolatot mutat a csoportkohézióval.

Az egyik ilyen tényező a szerepek egyértelműsége, ami pozitív összefüggésben áll a csoportkohézióval, azaz minél egyértelműbbek, világosabban körülhatároltak a szerepek, annál magasabb szintű a csoportkohézió

A szerepek egyértelműségéhez hasonlóan a csoportnormáknak való megfelelés, a konformitás is pozitív kapcsolatban áll a csoportkohézióval a vizsgálati eredmények alapján. Például Schachter és mtsai (1951) azt találták, hogy a magas szintű kohéziót mutató csoportokban magasabb fokú volt a normának való megfelelés akár magas teljesítmény, akár alacsony teljesítmény volt a csoportnorma.

A csapathoz kapcsolódó fontos változó lehet a kollektív hatékonyság, ami az énhatékonyság csoportra jellemző megfelelőjének tekinthető, azaz azt fejezi ki, hogy a csoporttagok mennyire észlelik úgy, hogy a csoport rendelkezik a feladatok megoldásához szükséges erőforrásokkal, kompetenciákkal, mennyire érzik kompetensnek a csoportot az erőforrások elosztására, a feladatok koordinálására. Kutatások eredményei azt mutatják, hogy a csoportkohézió pozitív kapcsolatban van a csoporthatékonyság érzésével, és bizonyos kuatások alapján (Heuze, Raimbault & Fontayne, 2006) a csoporthatékonyság mediátor változóként funkcionál a csoportkohézió és a csoport teljesítménye között.

A csoportkohézió sportban betöltött szerepével kapcsolatban szintén fontos, bár még kevésbé vizsgált tényező lehet a csoport nagysága is. A jelenséget például Widmeyer, Brawley, and Carron (1990, idézi Russel, 1993) kutatta, akik különböző méretű kosárlabda és röplabda csapatokat vizsgáltak. Kosárlabda esetén 3, 6 és 9 fős, míg röplabda esetén 3, 6 és 12 fős csapatok esetén vizsgálták a csapatban kialakuló kohéziót. Előzetes várakozásuknak megfelelően azt találták, hogy mind kosárlabda, mind röplabda esetén a csapat méretének növekedésével a csapatban megfigyelhető kohézió egyre alacsonyabb szintű lesz.

Ezen eredményeket némileg árnyalja, hogy nem egynemű csoportokban a nők esetében vonzóbb a nagyobb csoport, míg férfiak esetében nem játszott szerepet a csoport mérete a vonzerejében. (Marshall és Heslin, 1975.) Tekintetbe véve ugyanakkor, hogy a csapatsportok esetében jellemzően nemi szempontból homogén csapatok szerepelnek, ez az eredmény kevésbé releváns.

Csoportkohézió és teljesítmény

A sportok, különösen a versenysportok kapcsán fontos kérdés a teljesítmény. A csapatsportokban egy természetesen felmerülő meghatározója a teljesítménynek a csoportkohézió. A kérdéskört számos tanulmányban tárgyalták, egy átfogó metaanalízis a témában Carron, Colman, Wheeler és Stevens (2002) kutatása. Carron és munkatársai metaanalízisükben 46 tanulmány összesen 164 hatásnagyságát vizsgálták.

A vizsgálat legfőbb kérdése az volt, hogy van-e kapcsolat a sportban a csoportkohézió és a teljesítmény között. A 164 hatásnagyság elemzése alapján arra az eredményre jutottak, hogy a közepes, vagy erős szignifikáns kapcsolat van a két változó között.

Az eredmények részletesebb vizsgálata azt mutatta, hogy a társas kohézió volt a legjelentősebb hatással a csoport teljesítményére, inkább, mint a feladat kohézió, vagy valamilyen általános kohéziómutató, ugyanakkor ezek a különbségek nem bizonyultak szignifikánsnak, azaz, az elemzett tanulmányokban függő változóként használt kohéziómutatók szempontjából nem voltak számottevő eltérések a teljesítményben. Hasonló eredményre jutottak a tapasztalat mint moderátorváltozó figyelembe vételével végzett elemzések során is, a hatásnagyságok nem tértek el számottevően, függetlenül attól, hogy profi sportolók, vagy amatőrök eredményeit vizsgálták.

A kohézió és a teljesítmény általános kapcsolatának elemzése mellett számos mediátorváltozó hatásának vizsgálatára is sor került. A koaktív (pl. evezés), azaz interakciót kevésbé igénylő és az interaktív (pl. labdarúgás) sportok között a kohézió – teljesítmény kapcsolatban tapasztalt különbség nem bizonyult szignifikánsnak. Ugyancsak nem találtak különbséget a hatásnagyságokban az önbeszámolón alapuló, illetve a viselkedés megfigyelésén alapuló teljesítménymérés esetében sem.

Ezzel szemben a nemi különbségek vizsgálata már számottevő különbséget mutatott, a hatásnagyságok a női sportolók esetében szignifikánsan nagyobbak voltak, mint a férfi sportolók esetében.

A magas csapatkohézió hátrányai

Bár a szakirodalom a csoportok esetében az egyik legfontosabb tényezőként azonosítja és a csoport (csapat) szempontjából pozitívnak tekinti a csoportkohéziót, bizonyos esetekben felmerülhet, hogy a kohézió magas foka akár hátrányos is lehet. Hardy, Eys és Carron (2005) kutatásukban arra a kérdésre keresték a választ, hogy a csapatsportok űzők percepciója alapján vannak, lehetségesek-e negatív következményei a magas csoportkohéziónak, és amennyiben igen, akkor miben nyilvánul ez meg. 105, különböző szinten sportoló, interaktív csapatsportot űző személy megítélése alapján a kohézió magas foka nem csak pozitív, hanem negatív hatással is lehet a csapatra. A legjellemzőbb negatív következmények társas, illetve feladatkohézió esetén rendre a 2. és 3. ábrán láthatók.

2. ábra: A társas kohézió legjellemzőbb hátrányai (Hardy, Eys és Carron, 2005 nyomán).

3. ábra: A feladat kohézió legjellemzőbb hátrányai (Hardy, Eys és Carron, 2005 nyomán).