3. A csoport fogalma

Az ember társas lény. Már születésünk pillanatától kezdve kapcsolatban, interakcióban vagyunk más fajtársainkkal, akikre hatással vagyunk, és akik hatással vannak ránk életünk során. Az emberre, amellett, hogy általánosan kapcsolatba kerül más emberekkel, jellemző, hogy az élete során számos csoportnak tagja lesz, amelyeknek tevékenységében részt vesz.

A csoporthoz tartozás valószínűleg az ember ősi késztetései közé tartozik, aminek evolúciós pszichológiai magyarázata az lehet, hogy a csoporthoz tartozás segíthetett abban, hogy az egyén nagyobb valószínűséggel éljen túl, illetve növelte az utódok felnevelésének esélyét is.

Bár Zajonc (Zajonc et al., 1969) fent is idézett munkásságából látható, hogy a társak puszta jelenléte, bármiféle egyéb folyamat hiányában is hatással lesz az egyénre, de a csoportok, így a sportcsapatok sem pusztán az ezt alkotó egyének összességének tekinthetők, azaz a csoport meglétéhez szükséges, de nem elégséges feltétel mások jelenléte.

Bár a csoporttal kapcsolatos szociálpszichológiai kutatások sokféle meghatározást adtak, a talán legegyszerűbb definíció Tajfel (1981) nevéhez fűződik, aki szerint a csoportról akkor beszélhetünk, ha két, vagy több ember csoporttagként határozza meg magát. Más elméletalkotók a csoport fogalmát kicsit részletesebben is kifejtették, bár különböző nézőpontokat alkalmaztak. Sherif (Sherif és Sherif, 1969, 131. old) úgy határozták meg a csoportot mint „olyan egyénekből álló táras egység, akik egy adott időpontban bizonyos fokig stabil szerep és státusz viszonyban állnak egymással, és akiknek viselkedését egy sor érték vagy norma szabályozza, legalábbis a csoport szempontjából releváns vonatkozásokban”. Shaw (1976, 11. old.) egy ennél velősebb meghatározást adott, úgy definiálva a csoportot mint „két vagy több személy, akik interakcióban vannak egymással olyan módon, hogy minden személy befolyásol minden más személyt, és minden személy befolyással van minden más személyre”.

A sportcsapatok kapcsán a csoport fontos meghatározója, hogy a csoport tagjai között interakció jön létre, miközben a csoport tagjaiban megvan a közös cél vagy közös sors tudata, csakúgy, mint a csoport nem feltétlenül formális szerkezete is, azaz a csoportot alkotó tetszőleges számú személyre jellemző, hogy

• tudnak egymásról
• egymással kapcsolatban vannak
• csoportként tekintenek magukra.
• mások csoportként tekintenek rájuk
• a csoport szabályainak, normáinak megfelelően viselkednek

(Hagger & Chatzisarantis, 2005.)

A csoportok kialakulásának számos oka lehet (Hewstone, Stroebe & Jonas, 2012):
A szociobiológiai megközelítés a csoportok (fent már említett) adaptív értékét hangsúlyozza, azaz a csoportnak azt a funkcióját, hogy segíti az egyes egyének túlélését azáltal, hogy nagyobb biztonsággal jut táplálékhoz, kisebb valószínűséggel lesz ragadozók martaléka, valószínűbben tudja felnevelni utódait, stb. Az emberek azon tendenciáját, hogy csoportokat alakítanak, illetve tartanak fent a valahová tartozás szükségletének nevezzük.

A társas összehasonlítás elmélete azt emeli ki, hogy szükségünk van a társak visszajelzésére annak érdekében, hogy validálhassuk a világról kialakult percepcióinkat. Ez a fajta késztetés különösen erős olyan esetekben (például preferenciák kialakításakor, hiedelmek kapcsán), amikor nincs objektíven észlelhető fizikai valóság.

A társas identitás elmélet és az önkategorizáció elmélete szerint a csoportok azért (is) fontosak az ember számára, mert a csoporttagság egy olyan kategóriarendszerként szolgál számunkra, ami nagymértékben hozzájárul, hogy el tudjuk helyezni magunkat a világban.

Az utilitariánus megközelítés, a társas csereelmélet alapja, a csoporthoz tartozás segít különféle előnyös, sokszor kölcsönösen előnyös interakciók hogy a csoporttagság segíti a személyek közötti cserét, ami lehet szó szerinti megosztás, például kölcsönkérjük a szomszéd ütvefúróját, vagy barátságot, szerelmet, megerősítést, stb. kapunk. az elmélet szerint akkor vagyunk boldogok, ha az interakciók összhaszna meghaladja az összköltséget, azaz a személy pozitív szaldóval áll.

A sportcsapatokhoz való tartozás szempontjából talán legfontosabb motivációként a valahová tartozás igényét szokták tekinteni, azaz azt a vágyunkat, hogy kapcsolatban legyünk másokkal. Ez a szükséglet alapvető emberi motivációnak tekinthető, mivel a szituációk egy széles körében szignifikánsnak tekinthető, kihatással van kognitív és érzelmi folyamatainkra, hiányában pedig a pszichológiai alkalmazkodás és a jóllét sérülhet, azaz a csoporthoz tartozás veleszületett igényt elégít ki, és a lelki egészséghez elengedhetetlenül szükséges. (Hagger & Chatzisarantis, 2005.)

A csoportok típusai

A csoportok tipizálására sokféle megközelítés létezik attól függően, hogy mit tekintünk a típusba sorolás alapjának.

Egy alapvető megkülönböztetés a csoportok között a szervezeteken belüli formális és informális csoportok közötti különbségtétel.

Formális csoportok esetén a csoport hivatalosan deklaráltan létezik, az ilyen csoportokra példa lehet a különböző munkahelyi, projekt csoportok, vagy akár például sportcsapatok. A formális csoportok esetén általában hivatalosan definiálva vannak a csoport határai és a csoportban betöltött formális szerepek is ismertek. Az ilyen formális csoportok általában valamilyen szervezet keretein belül kerülnek kialakításra, valamilyen specifikus cél, feladat megvalósítására.

Az informális csoportok, spontán alakulnak ki a szervezeteken belül, ezek nem annyira a szervezet, mint inkább a szervezet tagjai egyéni céljainak megvalósításában segítenek. A szervezeten belüli informális csoportok bizonyos esetekben nagyon nagy jelentőséggel bírnak és ezen formális csoportok ismerete előnyt jelenthet a szervezet vezetőinek, mivel az informális csoportokon, kapcsolatokon keresztül sokszor könnyebb kommunikálni, meggyőzni a szervezet tagjait, mivel az informális csoportokban általában magasabb fokú bizalom tapasztalható a tagok között. Az informális csoportok ismerete azért is előnyös lehet, például egy sportcsapat esetében is, mert segíthet abban, hogy egy esetleges beavatkozáshoz támpontot adjon, például a formális csoport fejlesztése során.

Lickel és mtsai (2000) kutatásukban a csoportok kategoriákba sorolására tettek kísérletet. Vizsgálatukban a vizsgálati személyek 40 csoportot soroltak csoportokba, és az eredmény meglehetősen konzisztens volt amerikai és lengyel vizsgálati személyek esetén is. Eredményeik alapján a csoportok négy típusát írták le:

• intim csoportok (pl. család, barátok)
• feladat csoportok (pl. sportcsapat)
• szociológiai kategóriák (férfiak, színesbőrűek, stb.)
• és laza kapcsolatok (pl. postán a sorban álló személyek csoportja)

Ez a négy csoporttípus egy sor jellemzővel írható le:

• interakció
• fontosság
• közös célok
• közös eredmények
• hasonlóság
• tartósság
• átjárhatóság
• méret
• entitativitás (mennyire tekinthető önálló egységnek a csoport)

melyeken magas vagy alacsony értékkel lehet jellemezni a különböző csoporttípusokat.