7. A csapatok szerkezetének vizsgálata hálózatelemzés segítségével

A csapatok szerkezetének, sajátosságainak vizsgálata fontos szempont a lehetséges problémák, beavatkozási pontok, fejlesztési lehetőségek feltárása érdekében. A hálózatelemzés ilyen eszközként szolgálhat a csapatok pszichológiai szempontú vizsgálata során.

A hálózatelemzés nem új, de az utóbbi két évtizedben különösen gyorsan fejlődő és rendkívül népszerű módszerré vált, sőt, napjainkra külön tudományterületnek tekintik (Barabási, 2017).

A hálózatelemzés alapkoncepciója meglehetősen egyszerű. (A hálózatelemzés rövid áttekintése Münnich és Hidegkuti (2013) munkáján alapul.) A hálózat alapvető egységei az „szereplők” (személyek, iskolák, számítógépek, országok, stb. az éppen vizsgált hálózattól függően.), amiket jellemzően csomópontoknak neveznek. A csomópontok közötti kapcsolatokat általában éleknek nevezzük, ezek lehetnek irányítottak, vagy nem irányítottak. Az élek és a csomópontok alkotják a gráfot, ami a hálózat reprezentációja. A hálózatelemzés alapvetően egy adatbányász eljárás, aminek fontos, legjellemzőbb eszköze a csomópontok és kapcsolataik vizuális megjelenítése. Ezen kívül természetesen számos mutató és index szolgál a hálózatok jellemzésére, és a szereplők közötti kapcsolatok leírására.

A hálózatelemzések kapcsán használt egyik fontos konstruktum a szereplők központiságának jellemzése. A szakirodalomban számos ilyen centralitási mutatót javasoltak, amelyek közül az egyik legfontosabb, leggyakrabban használt, és talán legkönnyebben megragadható az úgynevezettt fok-centralitás, ami azt fejezi ki, hogy egy adott szereplőnek hány kapcsolata van más szereplőkkel. Ez tovább árnyalható irányított hálózatok esetén, ha azt is figyelembe vesszük az elemzés, a központiság vizsgálata során, hogy a szereplő kapcsolatai kifelé, vagy befelé irányulnak-e. A kapcsolatok száma egy nyilvánvaló mutatója a csomópont centrális voltának, de önmagában nem feltétlenül alkalmas a centralitás különböző aspektusainak kifejezésére. A közelség centralitás azt fejezi ki, hogy milyen közel van egy szereplő “átlagosan” a többi szereplőhöz, vagyis milyen könnyen tudja elérni azokat. A közöttiség centralitás pedig azt fejezi ki, hogy az adott szereplő mennyire “megkerülhetetlen” tagja a hálózatnak, azaz két tetszőleges másik szereplő kapcsolata mennyiben történik az adott szereplő keresztül. A 4. ábrán egy kézilabdacsapat hálózata látható három rokonszenvi választás alapján. Az ábrán a (fiktív) képek nagysága az adott szereplő fokcentralitásával arányos, így is jelezve, hogy mennyire központi szereplőről van szó. A szereplők közötti kapcsolatokat jelképező vonalak vastagsága azt fejezi ki, hogy egy, két vagy három kérdésben választotta az egyik szereplő a másikat.

4. ábra: Egy felnőtt férfi kézilabdacsapat kapcsolati hálója három rokonszenvi választás alapján.