1. Történeti előzmények: élsport régen és ma

1.1. Testalkat és sport

Amikor kimegyünk egy kosárlabdameccsre, nem lepődünk meg, hogy a pályán nagyon magas, sokszor kifejezetten vékony alkatú embereket látunk játszani. Úszóversenyen is hozzászokhattunk, hogy áramvonalas testű, széles vállú és keskeny csípőjű sportolókkal találkozunk. A különböző sportágak versenyzőinek eltérő testalkatán tehát cseppet sem csodálkozunk. Az alapvető termetbeli eltérések jelensége mellett, ha picit még finomabb felbontásban tovább vizsgálódunk, érdekes mintázatokra lehetünk figyelmesek. Visszatérve például az úszókhoz: ha testarányaikat lemérnénk, meglepődnénk, hogy felsőtestük aránytalanul hosszú, míg emellett lábuk átlagosan rövidebb, mint a nem úszóké. Ezzel szemben például a hosszútávfutóknál éppen fordítva áll a felsőtest-alsótest arányának kérdése: viszonylag rövid a felsőtest, és hosszúak a lábak. A testméretek és a testarányok sportágankénti – sokszor markáns – eltérése azonban nem volt mindig ennyire jellemző.

A 20. század első felében a sportszakemberek, edzők általános véleménye szerint mindenfajta sportágban az átlagosan atletikus alkat volt a legmegfelelőbb (Epstein 2013). Így például egy súlylökő és egy magasugró testalkata semmiben sem különbözött egymástól. A század második felében egy új szemléletnek köszönhetően a sportági kiválogatásban elkezdtek eltérni ettől az egyen-elvtől, és a különféle sportágak képviselői között erőteljes alkati szelekció indult meg. Ennek köszönhetően ma már kis tapasztalattal akár ránézésre is nagy eséllyel meg tudjuk mondani, hogy az adott sportoló milyen sportág vagy sportágak képviselője lehet. Ez a sportági különbözőség esetenként genetikai szelekciót is jelentett, hiszen bizonyos népcsoportok egyes sportágakban egyértelműen felülreprezentáltak. Erre talán a legszembetűnőbb példa a hosszútávfutók, például a maratonisták nemzeti összetétele. Aki követi az atlétika világát, tudja, hogy a hosszútávfutás döntőibe nagy aránnyal kerülnek be afrikaiak, de közülük is a legnépesebb a kenyai és az etióp válogatott alkotta csoport.

Ha a kenyaiakat tekintjük, és aprólékosabban a jelenség mögé nézünk, felfedezhetjük, hogy ezt a versenyző csapatot nem a kenyai népesség egyes csoportjai képviseli arányosan, hanem jószerivel csak a Kalenjin törzs tagjai (Epstein 2013). Ebben a törzsben általánosan megfigyelhető, hogy az emberek lába, különösen a lábszára az átlagoshoz képest nagyon vékony és hosszú, ami az Egyenlítő környéki hőségben végzett futás közben rendkívüli teljesítményt tesz lehetővé, hiszen felületegységre számolva valószínűleg a világon az egyik legjobb emberi hőleadási mutatóval rendelkezik. Természetesen a hőleadó felület csupán egy paraméter az összetett paramétertérből, amely a futás közben fontos, így valószínűleg egyéb, például enzimatikai tulajdonságok is segítik e teljesítmény létrejöttét. Ez azonban jelenleg még nem kellően feltárt terület a tudományban, és számunkra pedig a lábformák és a testarányok példája már elég lehet ahhoz, hogy lássuk, a genetikai különbségek milyen alapvető hatással bírnak az élsport eredményeinek alakulásában. Az alkati szelektáltság egy nagyon fontos tényező abban is, hogy napjaink legjobb sporteredményei általában messze meghaladják a – mondjuk – száz évvel ezelőttieket. E jelenség mögött azonban még két fontos tényező is áll, ezek pedig nem mások, mint az orvosi (legális és illegális) háttértámogatás, valamint a technikai segítőtényezők fejlődése a sportban (Epstein 2013); ezt utóbbiakról lássunk néhány gondolatot.

1.2. Technika és sport

1.2.1. Technika és teljesítmény

Ha megnézzük az olimpiák történetét, a győztes eredmények elképesztő fejlődésének lehetünk tanúi. Vegyük például a döntőt egy közismert számban, az atlétika férfi 100 méteres síkfutásban (1. ábra). Az 1896-os Athéni Olimpiai Játékok aranyérmesének 12 másodperces eredménye ma arra sem lenne elég, hogy az Olimpián részt vegyen, mert a női atléták is megfutják ezt az időt már junior korukban. A dobogón pedig ma már 10 másodperc alatti értékekkel szerepelnek a versenyzők. Egy másik sportágat és számot, a 100 méteres szabadstílusú (vagyis gyors) úszást véve például, a Tarzan-filmek főszerepét is játszó Johnny Weissmüller teljesítette először hivatalos versenyen egy perc alatti eredménnyel (58,6 s) a távot 1922-ben. Ma ezt nők pillangóban, férfiak pedig a leglassabb úszásnemben, mellúszásban is felülmúlják; gyorsúszásban pedig az új rekord több mint 10 másodperccel jobb, mint Weissmülleré.

Miért tapasztalható ez a nagymérvű fejlődés? Az emberiség sportolói egyre jobbakká, erősebbekké és ügyesebbekké válnak? Nos, a válasz igen is, meg nem is. Olyan értelemben van fejlődés, hogy a fentiekben említett testalkati–genetikai kiválogatódás természetesen okoz változásokat az elért eredményekben. A másik oldalról azonban a fejlődés megtévesztő, hiszen a változások jelentős részét a technikai eszközök fejlődése tette és teszi lehetővé (Epstein 2013).

1. Ábra: Az elmúlt 28 Olimpiai Játékon elért győztes eredmények férfi 100 méteres síkfutásban (adatok forrása: https://www.olympic.org/athletics/100m-men)

Régen a futók hamun és salakon futottak, ma pedig speciálisan erre tervezett gumiszőnyegen, ami a mozgási energiát hatékonyan veszi át a lábtól érkezéskor és adja vissza elrugaszkodáskor. Ez önmagában nagyjából másfél százalékos gyorsulást jelent (Epstein 2013). A mezítláb vagy egyszerű, vékony gumitalppal rendelkező tornacipőben végzett futással szemben ma a lábtípusra és versenyszámra tervezett csúcstechnológiás, szöges futócipők segítik az atléták versenyeit. Induláskor régen a salakba ásott lyukból rugaszkodtak el a versenyzők, ma pedig rajtgépből teszik ezt. Egy másik népszerű sportágra, az úszásra tekintve, a sportolók eredményeinek fejlődésében három nagy ugrás is tapasztalható a versenyek újkori történelmében. Egyiket a bukóforduló 1956-os bevezetése okozta, amellyel a versenyzők jelentős időt takaríthattak meg a hagyományos, kézzel érintő fordulóhoz képest. A másik fontos hatást húsz évvel később a feszített víztükör bevezetése okozta, aminek segítségével csökken a turbulencia a medencében, így a sportolók kisebb közegellenállásban dolgozhatnak. Utolsóként a speciális, kis súrlódású úszódresszek kifejlesztése és megjelenése (2008-ban) említendő (Epstein 2013). Több más sportágat is végigkövethetnénk ilyen szempontból, azonban talán ennyi is elég ahhoz, hogy képet alkossunk arról, hogy a technikai újítások igen jelentős hozzájárulást adnak a versenyeredmények időben tapasztalható javulásához. Érthető, hogy a sporttechnikai fejlesztésekre nagy nyomás helyeződik. Ne feledjük, a sport ama szegmensében, amelyet élsportnak nevezünk, a sportolók teljesítményének szórása a sport többi művelőjének teljesítményéhez képest nagyon kicsi, másként megfogalmazva a legjobbak között a teljesítmények nagyon közel vannak egymáshoz. Egy ilyen szűk sávban egy abszolút értékben mérve piciny eltérés is eldöntheti a versenyt.

1.2.2. A technikai öltözet és a bőr működésének összefüggése

Az imént említett különféle, mozgást segítő technikai újítások és eszközök azonban csak az egyik részét képezik a sportolók teljesítményét növelő találmányok tárházának. Egy nagyon fontos eszközcsaládot alkot az úgynevezett „technikai öltözet”. A technikai öltözet egyik, a szárazföldi sportokban (pl. futás, kerékpározás) manapság egyre elterjedtebben alkalmazott fajtája olyan, általában műszálból készült, speciális szövésű anyagból készül, mely jelentős nedvfelszívó képességgel rendelkezik, és rendkívül gyors a száradása. Ezáltal a testfelszínen termelődő verejtéket nagy hatékonysággal szívja magába és adja is le azonnal a környezetnek. Így a melegben végzett tevékenység közben nagyon hatékony a hőelvonásban, télen, hidegben végzett sportokban pedig megakadályozza, hogy a ruházatban visszamaradó nedvesség miatt fázzon és megfázzon a versenyző. A szervezet hőháztartásának szabályozása elsőrendűen fontos élettani feladat. Biológiai tanulmányainkra emlékezve felidézhetjük, hogy ebben – végrehajtói, szervi szinten – egyik legnagyobb szerepe a bőrünknek van. Az emberi bőr – mely egyébként testünk legnagyobb szerve –, nemcsak a környezet és a test kapcsolattartását szolgálja és védelmi funkciókat lát el, hanem nagyszámú erecskéjének köszönhetően a hőszabályozásnak az elsőszámú kivitelezője. Nyugalmi állapotú vérellátása a perctérfogatnak mindössze 5%-a, mely érték intenzív munkavégzéskor felmehet egészen 60%-os értékig is. Azt is emlékezetünkbe idézhetjük, hogy szervezetünkben keringési szempontból három nagy olyan tartomány található, amely jelentős vérfelvételi és vérleadási kapacitással rendelkezik. Egyikük a vázizomzat, amely munkavégzéskor nagymértékben megnöveli vérátfolyását. Ráadásul aránylag nagy tömegénél és térfogatánál fogva tekintélyes vértömeget igényel ehhez a tevékenységhez. Másikuk éppen a bőr, amely fokozott hőtermeléskor az előbb említett mértékben képes megnövelni a perfúzióját. A harmadik a zsigeri terület, amely úgy járul hozzá a normális vérnyomás fenntartásához, hogy – mivel minimális perfúzióval is működőképes – átadja a vért azoknak a szöveteknek, melyeknek nagyobb szükségük van rá, s így az agy, valamint éppen az izmok és a bőr számára egy jelentős keringési tartalékot képez. A sportolás szempontjából azért roppant érdekes ez a három terület, mert a magas hőmérsékleti értéken végzett fizikai tevékenység miatt úgynevezett keringési konfliktus jöhet létre az általános vérnyomás megtartása, a munkavégzés miatt az izmok vérellátása, a hőleadási kényszer miatt pedig a bőr magas vérátfolyása között. Mivel ilyenkor elsőbbséget a hőleadás biztosítása élvez (hiszen túlhevülés esetén fehérjéink denaturálódnának és így meghalnánk), az izmokban pedig különféle helyi véráramlási szabályozó tényezők miatt kötelezően nagy a perfúzió, a vérnyomás megtartása szenvedi meg a konfliktust: a vérnyomás leesik, és az illető eszméletét veszti (pl. Fonyó 2014). Nos, ha ezt a határt a hőleadás hatékonyabbá tételével kitoljuk, tágabb zónát engedünk a sportoló teljesítménye kibontakozásának a szélsőséges tartományokban. Márpedig a technikai öltözet hatékony hőelvonó-képességének köszönhetően, éppen a bőr hőleadó funkciójának támogatásával éri el ezt a célt. Természetesen, ha nem éppen a saját szélsőségeink ájulásig tartó megismerése a cél – ahogy általában nem az –, akkor a technikai öltözet egyszerűen csak élvezhetőbbé teszi a sporttevékenységet azáltal, hogy a versenyző edzését tovább tartja a komfortzónában, s így jelentős motiváló erőt ad a rendszeres sportoláshoz.