4. Izom- és ínsérülések

Az ízületek mellett leggyakrabban az izom sérül meg. Az ide tartozó sérülések általában traumatikus jellegűek, azaz hirtelen behatásra keletkeznek, de természetesen sorozatos túlhasználat miatt is létrejöhetnek. Az izomsérülések klinikai osztályozásával nem célunk foglalkozni – részletesebb információkért lásd pl. Chan és munkatársai vagy Järvinen és szerzőtársai közleményét (Chan et al. 2012, Järvinen et al. 2014). Az esetek túlnyomó többségében zúzódás vagy izomhúzódás lép fel, és különösen olyan sportokban nagy a gyakoriságuk, melyek gyors végtagösszehúzódással járó mozgásokat kívánnak meg (Bartlett 2005), ami persze a sportágak nagy részére jellemző.

Ritkábban pedig hirtelen rántástól, vagy a túlzott erőkifejtéstől az izom részlegesen vagy teljesen elszakadhat. A szakadás helyén bevérzés jön létre, majd az első egy-két napon gyulladásos reakció alakul ki. Ez a fájdalmas állapot azonban gyorsabb gyógyulással kecsegtet, mint az ízületi sérülések. A kezelések alapvető első lépései

• a maximum néhány napos immobilizáció,
• a jegelés-hűtés,
• a sérült rész megemelése, majd
• a finoman fokozódó terhelés alkalmazása

segítik a további szakadás és az újraszakadás elkerülését, a szövetelhalás fokának enyhítését, a keletkező haematoma nagyságának csökkentését, a gyulladás mérséklését és az interstitialis folyadék mennyiségének redukálását (pl.: Järvinen et al. 2014; ld. még: Deal et al. 2002, Hurme et al. 1993, Schaser et al. 2007.) E konzervatív kezelésmódok általában elegendőek az izomsérülés gyógyításához. Ezeken túl sérülés- és sportágspecifikus kezelések következhetnek, amennyiben szükségesek. Bár a szakirodalom nem említi a konzervatív kezelések között, zúzódások, húzódások kezelésére eredményesen alkalmazott módszer a vérbőséget okozó vagy egyéb gyógykrémmel kombinált dunsztkötés is. Megjegyzendő, hogy a konzervatív kezelések közé tartozik a sérülésen alkalmazott szorítókötés is, azonban ennek hatásossága kérdéses (Thorsson et al. 1997).

A szakadásos izomsérülések gyógyulásának időbeli lefolyásáról általánosságban elmondható, hogy nagyjából a hetedik napon már új, funkcionális szövet található a sérülés helyén, és a normális kontraktilis erőnek körülbelül a 90%-a már visszanyerődik (Bartlett 2005). A passzív izomerő azonban még csak mindössze 77%-os mértékig áll helyre, ami a heges szövet fennállásáig az újrasérülés fokozott veszélyének teszi ki a mozgatóegységet (Bartlett 2005).

Múló és jól kezelhető, ám kellemetlenül fájó állapot az izmok görcse is.

A sportolás gyakori velejáróként ismert izomláz tárgyalásával az élettani részben fogunk majd foglalkozni.

Az ínsérülések esetében előfordulhat a csontról való letépődés (pl. a bicepsz ínsérülésekor), vagy az ínszakadás is (ez például az Achilles-ínban gyakoribb); s hasonlóan a többi képlet sérüléséhez, hosszú időn át fennálló túlhasználat vagy akut trauma is létrehozhatja.