5. Csontsérülések

Jóllehet ritkábbak, mint az izom- és ízületkárosodások, a sérülések között természetesen a csonttöréseket is meg kell említeni. Ezek különösen a szélsőséges erőkifejtéssel és/vagy nagy sebességgel végzett, ezért nagy ütközési kockázattal járó sportokban fordulnak elő (sí, korcsolya, labdarúgás, jégkorong, autóversenyzés, motorversenyzés, lóversenyzés, sárkányrepülés, küzdősportok, amerikai foci, rugby, stb.). Ezek a sérülések jellemzően traumatikus típusúak, azaz akut, nagy erőbehatás következtében jönnek létre. Mindazonáltal előfordulnak olyan, kumulatív típusú csonttörések is, amelyek külső szemlélő számára érthetetlennek tűnhetnek, mert nem feltétlenül várhatóak az adott mozdulatok lefolyásából. Ezek a csontban felhalmozódott apró repedések hatására jönnek létre, és tulajdonképpen „anyagfáradás” jellegűek. Főként hosszan fenntartott, szélsőségesen nagy erőkifejtés eredményeképpen alakulnak ki, amikor a kifáradt izomzat már nem képes a csontokra ható stressz semlegesítésére (Bartlett 2005).

A csonttörések jellemzően nem húzóerő hatására lépnek fel, hanem összenyomódás (kompresszió), meghajlás és csavarodás különféle kombinációi miatt. Így többféle csonttörést különböztethetünk meg, melyek közül – a teljesség igénye nélkül – néhány példát megemlítünk:

• diaphysealis törés (jellemzően a femur vagy a humerus nyaki részében bekövetkező törés, axiális irányú erő hatására)
• haránttörés (a csöves csont keresztirányban törik, hajlás hatására)
• spirális törés (csavarodás okozta törés a csöves csontban)
• ferde-haránt törés és ferde törés (axiális erő és hajlás okozza)
• hosszanti törés (nagy irányú csavaró és axiális nyomóerő okozza a csöves csontban)
• szilánkos törés (a csöves csontot ért kompresszió, csavarodás, oldalirányú zúzóhatás hozhatja létre)
• zöldgallytörés (inkomplett törés, melyben csak a csöves csont egyik oldalán szakad meg a folytonosság, míg a szemben

lévő oldalon a szövet megszakítás nélküli marad).

Az eltört csontvégek át is szúrhatják a környező szöveteket és a bőrt, ekkor nyílt törésről beszélünk.

Ezek mellett a lapos csontok is szenvedhetnek törést, például a csigolyatest, a lapockacsont, a medence vagy különböző koponyacsontok.