1. Edzés és stressz

Tudjuk, hogy a szervezetünk különböző paramétereit (víztartalom, ionegyensúly, tápanyagtartalom, alvásmennyiség, hőmérséklet) meglehetősen stabil értéktartományokon belül igyekszik tartani. Azok a hatások, melyek e tartományokból elmozdítják, stressztényezőkként hatnak. A szervezet az ilyen hatásokra igyekszik válaszolni, első lépésben megakadályozni, hogy az optimális tartományokból kilendüljön akár pozitív, akár negatív irányba, ha pedig kilendült, minél gyorsabban igyekszik visszaállni a korábbi értékekre. Ha azonban a stresszhatások huzamosabb ideig állnak fenn, akkor a szervezet megpróbálja az adott paraméter-értékeket a stresszhatás irányában megváltoztatni, s így könnyebben elviselni az újra várható stressztényezőket. Ez a válasz tehát egy hosszabb távú alkalmazkodást valósít meg.

Nos, mi is tulajdonképpen az edzés? Az edzés során a szervezetet szándékosan rendszeres fizikai stressznek tesszük ki, azért, hogy az adaptációs válasza beinduljon, és ennek folyamán bizonyos élettani-fizikai paramétereiben változást érjünk el.

Fontos azonban hangsúlyozni, hogy az alkalmazkodásnak van három lényeges feltétele. Az adaptációs válasz csak akkor indul meg, ha a kiváltó hatás optimális erősségű tartományban van. Túl gyenge ingerre – pl. heti egyszer végzett 25 méteres futás a busz után – a szervezet nem fog alkalmazkodási válasszal reagálni. Ha azonban a stresszhatás túl erős, a szervezet valamely egysége károsodni fog miatta, sőt, akár bele is halhat a hatásba. Néhányan képesek több mint 200 kilométeres – ultramaratoni – távokat is lefutni egyben, megállásos pihenő nélkül, s ezt körülbelül 24 óra alatt teljesítik. Elég valószínű azonban, hogy a fokozatosság betartása nélkül, rögtön ilyen távval kezdve egyikük sem jutott volna el eddig a teljesítményig, mert a túlzott mértékű terhelés már az elején komoly károsodást okozott volna a bennük. A szervezet sikeres alkalmazkodási válaszának az optimálisan megválasztott terhelés mellett kulcsfontosságú tényezője az optimális pihenőszakasz is. Ezalatt regenerálódik a szervezet az egyszeri terhelés hatásaiból, és egy picivel magasabb, erőteljesebb szintre állítja a terheléssel érintett paramétereit (ezt túlkompenzációnak nevezzük; Radák 2016). A harmadik fontos tényező a rendszeresség, hiszen egyszeri terhelésre a szervezet teljesítménye nem nagyon fog változni. Sok piciny alkalmazkodási reakció együttese fog érzékelhető és mérhető fizikai és élettani változásokhoz vezetni, melyeket összefoglalóan edzettségnek hívunk. A folyamat eredményeképpen tehát megnő a szervezet adott tevékenységben mutatott teljesítménye, és ez általában kihat egyéb tevékenységek során nyújtott teljesítményekre is.