1. A sportpszichológia területei és a sportpszichológus feladatai

1.1. A sportpszichológia meghatározása

A sportpszichológiát kiindulásképpen definiálhatjuk a fizikai aktivitás hatására bekövetkező mentális változások és ezek pszichológiai vonatkozásainak vizsgálatával foglalkozó tudományként. Látható, hogy a sportpszichológia kiindulási meghatározásában is már többféle szempontból közelítjük a tudományterületet. Az egyik ilyen szempont, hogy a testgyakorlás milyen hatással bír a sportolók személyiségére, míg másik szempont lehet a megfelelő sportolói teljesítmény elérése és fenntartása, a minél kimagaslóbb szint eléréséhez. A második nézőpont szerint (ez jellemzi leginkább a mai teljesítményközpontú sportéletet) a hangsúly nem testi-lelki szubjektív jóllét megszerzésén és fenntartásán van, hanem a sportolói csúcsteljesítmény elérésére tevődik át (Nagykáldi, 2002, idézi Tóth, 2010). A sportpszichológia definiálásának egyik másik módja lehet, hogy elméleti és gyakorlati (alkalmazott) területekre osztják fel (Shaw és mtsai, 2005, idézi Tóth, 2010). Míg az inkább elméleti szinten mozgó, sportolókkal foglalkozó szakemberek a sportpszichológia tudományos hátterét adó és/vagy alkalmazott kutatásokban vesznek részt, például a sportolói kiválasztás és a sportági teljesítmény objektív mérésére irányuló tesztek pszichológiai komponenseinek beazonosítását végzik, és ehhez modelleket alakítanak ki és validálnak, illetve meglévő kutatási eredményekhez illesztik az általuk kapott eredményeket. Az elméleti területen tevékenykedő sportpszichológiai, illetve sportdiagnosztikai szakember ebben a formában is elősegítheti az alkalmazott, sportolókkal folytatott mindennapi sportpszichológiai munkát. Addig az inkább gyakorlati (alkalmazott) sportpszichológus a sportolókkal dolgozik, ideális esetben figyelemmel kísérve és alkalmazva a legújabb tudományos eredményeket, így az alkalmazott gyakorlati sportdiagnosztikus szakember munkájának hatása közvetlenül a sportoló teljesítményben jelenhet meg.

Látható, hogy egyik terület sem csak önmagában van jelen, sokkal inkább egymást kiegészítve, interdependens (egymástól kölcsönösen függő) viszonyban állnak. Jó esetben a kétféle sportpszichodiagnosztikai, sportpszichológusi tevékenység és terület mozaik formában jelentkezik, a két terület eredményei, munkája és hatása kölcsönösen felerősödik, nem kioltó módon viszonyulnak egymáshoz.

Emellett figyelembe kell vennünk azt is, hogy a sportpszichológia milyen felfogásban közelíti meg a sportolók fizikai és lelki paramétereit, a sportoló testi és pszichés adottságait mennyire tekinti ún. „teljesítmény-összetevőnek”, alapvető meghatározónak a maximális sportolói teljesítmény elérésben. A teljesítmény összetevők Nádori (1991, 39. o., idézi Balogh és mtsai, 2015) szerint a következők szerint határozhatók meg: „Teljesítmény összetevőn a sportoló személyéhez kapcsolódó, edzéssel befolyásolható tulajdonságait, illetve tulajdonságok együttesét értjük, amely meghatározó szerepet játszik az adott sportteljesítményben. Számon kell tartanunk azokat a tevékenységeket, cselekvéssorokat is, amelyek révén az eredmény közvetlenül vagy közvetve létrejön.” Ezek alapján a teljesítménynek további számos összetevőjét is megkülönböztethetjük, így a sportolói teljesítőképességet, mely a sporttevékenység kivitelezéséhez elengedhetetlen szükséges fizikai adottságokat tartalmazza, mint a „kondicionális” (pld. testi erő, reakcióidő, rugalmasság, regenerációs képesség) és „koordinációs” (pld. egyensúly-, távolságbecslés, ritmusérzék) képességek, másrészt a „technikai és taktikai ismereteket”, továbbá a „mentális képességek” szintjét is.

Emellett figyelembe kell vennünk a sportoló „teljesítőkészségét” is, mely „tükrözi a sportoló edzőjéhez, továbbá sportágához, környezetéhez, valamint életrendjéhez való viszonyát” (Nádori, 1991, 39. o., idézi Balogh és mtsai, 2015). Ennek figyelembe vételével a „teljesítőkészség” meghatározható úgy is, mint egy motivációs alap, amellyel a sportoló a sportággal kapcsolatos célkitűzéseit valósíthatja meg. Nádori (1991, idézi Balogh és mtsai, 2015) emellett felhívja a figyelmet arra is, hogy kiemelt szerepe van a sportolói teljesítmény alakulásában az adott sportoló szervezeti elköteleződésének, valamint szervezeti hozzáállásának és beállítódásának, továbbá a sportolói klubbal, illetve egyesülettel kapcsolatos viszonyának. Ezzel párhuzamosan s sportszervezeteknek is vannak elvárásai a sportolóval szemben, szinte már a klubba, egyesületbe való belépésének első pillanatától. Így ezeknek a kölcsönösnek mondható egyéni és szervezeti szintű elvárásoknak az alakulása és kimenete (beteljesülése, összhangja, egyezése vagy éppen ellenérdekeltsége) alapvetően meghatározzák, elősegítik a sportolói célkitűzések, és ezzel együtt a maximális teljesítmény elérését vagy éppen akadályozhatják ezeket. Összefoglalóan elmondható, hogy abban az esetben ha akár az egyéni szintű, akár a szervezeti teljesítőképesség, vagy a teljesítőkészség alakulásában zavar tényezők jelentkeznek a sportolói teljesítmény romlása következhet be.

Ez a kölcsönhatás Nádori (1991, idézi Balogh és mtsai, 2015) szerint beépül a sportolói teljesítőképesség fejlesztésének folyamatába is, így a képzés folyamat szerves részért képezi. Annak érdekében, hogy a sportolók a kémény, nagy erőpróbával járó, mindennapi edzéseket megfelelő szinten teljesíteni tudja (képességfejlesztés), a megfelelő szintű motivációs bázisra is szükség van. Nádorit (1991. 40. o., idézi Balogh és mtsai, 2015) idézve: „a tudományos kutatás egyik időszerű feladata, hogy az említett kölcsönhatásokat felfedje”. A sportban folyó sportpszichológiai kutatások jelentős része főként a sportolói teljesítmény összetevőinek vizsgálatára irányulnak, emellett a teljesítőképességet alakító olyan tényezőket is vizsgálni, melyek rávilágítanak ezekre a tényezőkre motivációs, célkitűzéses és szervezetpszichológiai nézőpontból is.

A sportpszichológusi, illetve sportpszichodiagnosztikai szakemberek alapvégzettsége, beállítódása, kutatási és gyakorlati érdeklődése további, a sportpszichológia még pontosabb meghatározásához vezető kérdéseket vethet fel. Azt tapasztalhatjuk, hogy a klinikai alapvégzettségű szakemberek a sportpszichopatológia, illetve a sportpszichiátria irányából közelítik meg a sporttevékenységek elemzését és a sportolókat. Ebben az esetben a sporttevékenységek kapcsán, illetve annak következményeként megjelenő pszichés problémák pszichoterápiás eszközökkel való kezelését láthatjuk. A nem klinikai, inkább pedagógiai irányultságú szakemberek edukációs módszereket alkalmazva próbálnak például a sportolói teljesítmény fokozásával összefüggésbe hozható, célirányos képességeket kialakítani, így a csúcsteljesítmény elérését támogatni. Ezzel párhuzamosan az inkább munka- és szervezet-pszichológiai beállítottságú szakemberek többek között a sportolói kiválasztás, alkalmasság és beválás területén tevékenykednek, kiegészítve a sportszervezetek, sportklubok szervezetpszichológiai vonatkozásainak feltárásával és fejlesztésével, ezzel összhangban a sportoló és a szervezet illesztésével foglalkoznak.

1.2. Ki lehet sportpszichológus, sportpszichodiagnosztikai szakember?

A sportpszichológus, sportpszichodiagnosztikai szakember végzettségét tekintve MA szintű (MSc) pszichológus diplomával (bölcsészettudományi végzettséggel) rendelkező személy. Emellett rendelkeznie kell a speciális szakképzettségét igazoló sportpszichológiai területen szerzett képzettséggel is. Itt meg kell említenünk azt az irányvonalat is a sportpszichológus szakemberek körében, hogy a magas szintű versenyzői múlttal, sportpályafutással, edzői képesítéssel rendelkező szakemberek is szép számmal vannak képviseltetve ezen a területen. Ők sok esetben aktív sportpályafutásuk lezárása után, de akár párhuzamosan a sportolói karrierjükkel egyidőben végezték el a megfelelő tanulmányokat és szerezték meg a tapasztalatot a szakszerű sportpszichológiai tevékenységhez. Más szakemberek a már megszerzett pszichológiai végzettségüket, tudásukat és alapvető szakmai érdeklődésüket (így többek között klinikai-, pedagógiai-, munka- és szervezetpszichológiai) sportszakmai tudással és szakirányú végezettséggel kiegészítve tevékenykednek a sportpszichológia, sportpszichodiagnosztika területén. A sportpszichológia bár alapvetően alkalmazott tudományként van számon tartva, a sportolókkal foglalkozó szakemberek eredményességének megítélése nem határozható meg csak az által, hogy milyen úton, alapvető pszichológiai irányultságból érkezett, sokkal inkább a szakmai tapasztalatszerzés módja és az általa alkalmazott módszertani eszközök által válhat eredményes szakemberré eze a területen. Jellemző fokmérő lehet az is, hogy mennyire hatékonyan képes segíteni a sportolói kiválasztást, illesztést a csapatsportok esetében, a napi szintű felkészülést és a nem utolsósorban az eredményes versenyzést.

Általában azt tapasztalhatjuk, hogy a sportpszichológust, sportpszichodiagnosztikust a sportolók mellett más szakemberekkel „team”-munkában tevékenykedő szakemberek egyiként tartják számon, amellett, hogy kiemelten kezelik és elismerik a saját szakterületén szerzett elméleti és gyakorlati tudás szerepét sportolói eredményességben egyéni és csapatszinten is. Viszont a sportolók sikeressége vagy esetleges kudarca esetén nagyon nehéz „diagnosztizálni”, hogy a körülöttük tevékenykedő szakemberek munkája milyen mértékben és súllyal járult hozzá az eredményhez, ennek még pontosabb feltárásához érdemes a következőkben áttekinteni a sportpszichológia alkalmazási területeit.

1.3. A sportpszichológia területei

Ha a sportpszichológiai területeit szeretnénk szemügyre venni, arra kell alapvetően törekednünk, hogy az előző bekezdésekben tárgyalt definícióknak megfelelően a tudományterület tárgyát határozzuk meg. Ha abból a feltevésből indulunk ki, hogy a sportpszichológia, sportdiagnosztika egyik legfontosabb, de egyben legösszetettebb feladata a sportoló mentális állapotának, képességeinek, készségeinek és ezzel feltételezhetően összhangban lévő célkitűzéseinek és karrierterveinek megismerése. Ehhez kapcsolódó pszichológiai terület a sportolók célkitűzései és jövőbeli sportolással kapcsolatos terveit mozgató motivációs bázis feltérképezése. A motiváció feltárásához mindenképpen vizsgálnunk kell a sportágválasztással kapcsolatos kiindulási pontokat, az azt övező élethelyzeteket és a kezdeti célkitűzések alakulását, illetve megvalósulását. Ez egyéni és csapatsportok esetében is elsődleges vizsgálati terület, hiszen az sem elhanyagolható körülmény, hogy a csapaton belül jelentkező esetleges célkitűzésekben és karriertervekben, de alapvetően a sporthoz való hozzáállásban jelentkező eltérések minként befolyásolhatják az egyéni és csapatteljesítményt.

Szintén kiemelten kell kezelnünk azt a jelenséget, mely kifejezetten a versenysportban, élsportban jelentkezik, hogy a sportolók óriási teljesítménykényszer alatt állnak, mind a versenyeken való szereplés, mind az edzésmunka tekintetében. Hasonló kihívásokkal és stresszel kell szembenézniük, mint a művészek, mivel az nyilvánosság, szurkolói csapat és természetesen ezzel összhangban a sportklub, szakvezetés és az edzők is folyamatos nyomás alá helyezik őket, minél sikeresebb szereplés érdekében. Így a folyamatosan jelentkező, kimondott vagy kimondatlan teljesítmény elvárások, a versenyeken való jó szereplés a fokozott edzésmunkával együttesen óriási terhelést jelentenek sportolóknak, mind fizikai, mind mentális értelemben.

Annak a vizsgálata szintén kiemelt területe a sportpszichológiának, sportdiagnosztikának, hogy a sportolók hogyan birkóznak meg a folyamatos terheléssel és a kihívásokkal, illetve stresszorként tekintenek ezekre a tényezőkre (sok esetben tapasztalhatjuk, hogy a stressz jelenlétét egyes sportolók észlelik, de nem tartják megterhelőnek), a mentális állóképességüktől, rezilienciájuktól (rugalmas alkalmazkodóképesség) és a stresszel való megküzdési módoktól függ.

Azt is figyelembe kell vennünk, hogy a sportolók kezdeti célkitűzései és a motivációs bázisa összehangban van-e a képességeivel, készségeivel, mind mentális, mind fizikai szinten. Úgy is jellemezhetnénk ezt a területet, mint a tehetséges sportolók kiválasztása, és képzése, készségfejlesztés és szakértői irányítás által. A fizikai képességek fejlesztése hozzáértő edzői segítséggel komoly erőfeszítést igénylő edzésmunkával folyamatosan és célirányosan megvalósul általában, viszont ezzel párhuzamosan az erőnléti és taktikai fejlesztésekkel együtt magasabb szintű kondicionális és koordinációs képességek is kell, hogy jellemezzék a sportolókat, mentális szinten is. Ennek hiánya akkor is jelenthet problémát, ha a megfelelően felkészített sportolók estelegesen nem képesek az edzéseken mutatott magas szintű teljesítményt a versenyeken, mérkőzéseken hozni (esetükben ún. edzésmenő, vagy edzés-spílerről jelenségről beszélhetünk). Ekkor a sportpszichológia, sportdiagnosztika feladata lenne az, hogy feltárja és fejlessze a csúcsteljesítményt gátló egyéni mentális területeket. Ezzel összhangban meg kell említenünk az egyéni és a csapatszintű időzített csúcsteljesítmény kérdését is, mely egyik kulcskérdése a sportpszichológiának, sportdiagnosztikának.

A sportpszichológia, sportdiagnosztika főbb területei:

A sportolók készségeinek, képességeinek feltárása,
A célkitűzéses vizsgálatok elvégzése,
Sportolói motivációs háttér meghatározása,
A stresszel való megküzdés kérdése,
Mentális állóképesség (reziliencia) vizsgálata,
A versenyzői teljesítmény növelése,
A csúcsteljesítmény elősegítése.

1.4. A sportpszichológus és a sport-pszichodiagnosztikai szakember feladatai

A sportolókkal való együttes munkán alapszanak a feladatok. Elsőként a sportolóval való kapcsolatba való kerülést kell szemügyre vennünk, melynek eltérő útjai és különféle módjai lehetnek, a sportági írott és íratlan szabályok figyelembe vételével és a sportolói szint, illetve életkor is meghatározza ezt a mozzanatot. Kifejezetten gyakorinak mondható, hogy a sportoló edzője, vagy a szakági vezetője, klubvezetés ajánlására kerül a sportoló a pszichológussal kapcsolatba. Emellett jellemző, hogy a pszichoszomatikus tünetekkel a sportorvoshoz, kluborvoshoz forduló sportolót, vagy a sportorvosi szűrővizsgálatok kapcsán az orvos irányítja a pszichológus szakemberhez. Az életkori sajátosságokat is figyelembe véve a gyermek- és ifjúsági korú sportolónál gyakori (18 éves korig) a szülővel együtt történő megkeresés is jellemző mód a pszichológushoz való fordulásnál. Manapság előfordul egyre gyakrabban az is, hogy a sportoló önállóan kezdeményez a kapcsolatot a pszichológus szakemberrel (elsősorban azokra a klubbokra, sportszervezetekre jellemző ez, ahol állandó sportpszichológus foglalkozik a sportolókkal), akár életviteli tanácsadás, illetve egyedi teljesítménybeli vagy magánéleti problémák megvitatása érdekében.

Továbbra is jellemző az a helyzet, hogy akár a sportklub, az edző vagy sportolói megkeresésre, de csak a tétmérkőzések, meccsek és versenyek előtt nem sokkal keresik meg a szakembert a sportolóval való „tűzoltás-szerű” munka kapcsán. Ez nem igazán szerencsés, annak ellenére sem, hogy előfordulhat az a szerencsés helyzet ilyenkor, hogy a szakember valóban tud segíteni és a sikeresen együtt tud dolgozni az egyéni sportolóval, illetve csapattal. Viszont a pszichológus szakember munkája ennél jóval összetettebb és tervezetnek kell lennie, így több az alkalmi jelleggel alkalmazott egyedi tanácsadásnál és ötletelésnél. A sportpszichológusi, sportdiagnosztikai együttműködés legalább 10-15 alkalmas találkozót kell, hogy jelentsen, így egy rövid távú együttműködés is minimum 3 hónapos időszakot kell, hogy jelentsen.

Annak érdekében, hogy valódi segítségnyújtás és problémamegoldás történjen alaposan fel kell tárni a teljesítmény kibontakozását zavaró tényezőket, rizikó faktorokat. Ehhez ebben az együttműködésben a sportoló kompetenciáinak, képességeinek, készségeinek feltérképezése történik először a hozott probléma és a sportági pszichológiai elemzés fényében, ez nevezhető diagnosztikai szakasznak is, hiszen a problémát okozó körülmények, helyzetek beazonosítása is itt történik. Kapcsolódva a sportolói probléma alapos feltárásához, a pszichológus szakember feladataihoz már szervesen kapcsolódik az adott sportágra való kiválasztás körülményei és helyzete is (abban az esetben is, ha már adott sportágat űző sportolóval kerül kapcsolatba).

A fizikai adottságokon és jellemzőkön túl a mentális és pszicho-fiziológiai kompetenciák, továbbá a motivációs és célkitűzéses vizsgálatok is elengedhetetlenek ahhoz, hogy a sportági kiválasztást és megfeleltetést, illesztést elvégezhessük. Emellett az egyéni és csapatsportok, a sportolás szintjeinek kezdeti meghatározása sem közömbös a sportoló későbbi teljesítményét, eredményeit tekintve, hiszen számos esetben tapasztalható, hogy a tökéletes fizikai és taktikai felkészülés ellenére sem hozza a sportoló a várt eredményeket, vagy éppen túlságosan változó, megreked vagy éppen visszafejlődik a teljesítménye (Budavári, 2007, idézi Tóth, 2010).

1.5. A sportpszichológiai munka tervezése

A sportpszichológus, sport-pszichodiagnosztikai szakember pszichológusi alapképzettségétől, szocializáltságától és beállítottságától függően alkalmazhatja diagnosztikus, probléma és helyzetfeltáró szakaszban az interjútechnikát és más pszichológiai vizsgálatokat annak fényében, hogy mennyire objektív, tényfeltáró, vagy inkább jellemzően ismerkedő, bizalomépítő jellegűek az első találkozások a sportolóval vagy a csapattal. A jellemzően állapot, készség vagy képesség felmérő objektív pszichológiai eljárások és az abból nyerhető adatok elemzése meg is előzheti, vagy éppen párhuzamosan folyhat az első találkozásokkal. Ha objektív pszichológiai teszteredményekkel már rendelkezünk a sportolókra nézve, akkor az adatok által körvonalazódó irányvonalak tisztázhatók, illetve pontosíthatók a sportolóval való találkozások során, akár kvalitatív pszichológiai módszerek segítségével is. Alapvetően a félig strukturált interjúk a jellemzőek a sportpszichológiai munka során, előre meghatározott kérdéssorra támaszkodva a felmerülő problémák kapcsán kiegészítő kérdések is alkalmazhatóak. Igen fontos terület a célkitűzéses vizsgálatok elvégzése, ekkor a sportolóval közösen megfogalmazott, vágyott cél tisztázása és körvonalazása történik a sportkarrier kapcsán. Így többek között a közös munka elérni kívánt kimenetét (például az edzéseken mutatott jó eredmény hozását a versenyeken), és az ehhez szükséges változások elérésének fokmérőit, a sportoló konkrét feladatait, ennek érdekében elvégzendő tennivalókat mind a sportoló, mind a pszichológus szakember szempontjából érdemes tisztázni.

Továbbá a közös munka során való együttműködés menetét, körülményeit és egyéb kiegészítő megállapodásokat, illetve itt érdemes lefektetni a közös munka során jellemző viselkedési szabályokat is. Kiegészítésképpen rögzíthető a találkozások gyakorisága, a díjazás, és a találkozások lemondásának menete is. Fontos, hogy 16 éven alatti sportolók esetében a szülőkkel is szerződést kell kötni, illetve beleegyező nyilatkozatot is kérni kell a vizsgálatok elvégzéséhez (Szőnyi és Füredi, 2000, idézi Tóth, 2010). Jellemző a sportolókkal való közös munkára és együttműködésre, hogy mind a sportolók, mind az edzőik kifejezetten gyors hatást és eredményt várnak el, ennek érdekében a pszichológus szakemberek törekednek is a hamar jelentkező, versenyeredményekben is mérhető, látható változások elérésére. Ez leginkább abban mutatkozik meg, hogy a sportoló, illetve a csapat jelentkező problémáját nem egységes egészként kezelik, hanem fókuszált hozzáállást tanúsítanak, ami legtöbbször azt jelenti, hogy bizonyos kérdésköröket (általában a megbízókat leginkább zavaró tényezőket) kiemelnek, és arra összpontosítanak, ezt próbálják minél gyorsabban megoldani, vagy legalábbis elfogadható szintűvé csökkenteni (például ilyen lehet a versenyhelyzetekben és/vagy nyilvánosság előtt jelentkező lámpaláz csökkentése).

Vannak olyan helyzetek is, amikor a diagnosztikus fázisban nem sikerült sem objektív, sem kvalitatív módszerekkel beazonosítani, vagy közösen a sportolóval, illetve a csapattal együtt megfogalmazni a pszichológiai problémát, ilyenkor a szakemberek célja a közös munka során az általános pszichológiai, és teljesítményben jelentkező hatékonyság növelése. Jellemző témák ezekben az esetekben a sportolói figyelemfókusz és a motivációs szint emelésére irányuló feladatok, a mentális állóképesség fejlesztése, a szorongásszint meghatározása és szükség esetén csökkentése és a sportoló életútra és szubjektív jóllétre irányuló pozitív célkitűzések elérése.