2. A sportágválasztás kiemelt területei

A kiváló sportteljesítmény, a sikeres sportolói karrier eléréséhez számos külső és belső tényező együttállására van szükség. A siker eléréséhez jelentősen hozzájárul a sportoló szociális környezete, a szülők, a társak, az edzők támogatói hozzáállása, de a sportág magas szintű űzéséhez szükségesek financiális háttér, eszközök megléte is és akkor még nem beszéltünk a veleszületett, genetikailag determinált biológiai tényezőkről. Látható, hogy sok tényező együttállása szükséges egy professzionális sportolói pálya befutásához. A sportágválasztás jelentős hatással van a sportolói sikerekre, mivel a nem megfelelő választás esetén gyakori a lemorzsolódás vagy a kiégés, ami a sportág abbahagyásához vezet.

A magas szintű teljesítmény eléréséhez a sportolónak rendelkeznie kell, a sportághoz szükséges képességekkel és készségekkel, kellően motiváltnak kell lennie a sok évnyi edzésmunkához, megfelelő edzői támogatást kell élveznie, környezetének és életmódjának is illeszkednie kell a versenysporthoz (Istvánfi, 2006). A képlet azonban ettől bonyolultabbnak tűnik, mivel több tényező szerencsés együttállására van szükség, amit az alábbiakban részletesebben fogunk bemutatni (Brown, 2001). Az első lépés a siker felé vezető úton a fiatal pszichés és szociális hátterének megfelelő sportág választása (Sallis és mtsai, 2000). Kulcs szerep jut a fiatal közvetlen környezetében lévő szülőknek, testnevelő tanároknak, mivel nekik kell helyesen felismerniük, hogy a sportoló képességei, motivációi és a sportág követelményei milyen irányba mutatnak. A sportágválasztás jelentős mértékben meghatározza a sportolói kiválasztást, ezáltal a tehetséggondozás folyamatának minőségét, valamint a sportági sikereket is (Baumgartner és mtsai, 2005; Géczi és mtsai, 2005). A szülők magatartása és értékrendje az elsődleges szocializációs közegként jelentős hatással van a fiatalok igényszintjének, hozzáállásának alakulásához. A szülői támogatás mellett, az iskolának is kiemelt szerepe van a gyermekek beállítódásának, értékrendjének, normáinak kialakításában (Pál és mtsai, 2005). Az 1980-as évektől több kutatót foglalkoztatott az a téma, hogy miért sportolnak a fiatalok, milyen sportolási szokásokkal rendelkeznek, milyen pszichés tényezők hatnak rájuk (Harsányi, 2004; Kerr és mtsai, 2004; Murányi-Hamar, 2005; Pál és mtsai, 2005). A kutatások azt mutatták, hogy a sportolási tevékenység űzése során a legfontosabb cél az egyéni érdeklődés, a sport örömszerző jellege, de jelentős hatással van a sportágra fordított idő mennyiségének és a financiális háttérnek is (Young, 1998). Sit és Lindner (2005) 7 faktort határozott meg az empirikus kutatási eredmények összefoglalásaként, amelyek a sportolói motiváció hátterében állnak. Ezek a következők:

  1. Státusz, azaz társadalmi elismertség, jutalom, elismertség, fontosság érzete.
  2. Baráti társaság, kiváló közösséghez való tartozás, a csapatmunka élvezete, barátokkal való közös időtöltés.
  3. Kihívások, amelyek a sportban vannak. Olyan tevékenység folytatása, amelyben van versengés, de siker megtapasztalása és szórakozás is.
  4. Feszültség levezetés, energia felszabadítás, kimozdulás a szokásos környezetből, kikapcsolódás, a figyelem másra való irányítása.
  5. Esztétikai szempontok, amiket a fizikai aktivitás ad, jó kondíció, formatartás.
  6. Szociális tényezők, edzővel való szimpátia, szülők és barátok kielégítése a részvétellel, eszköz és terem használati lehetőségek.

Látható, hogy a motivációs környezetnek is számottevő hatása van a célok megvalósítására és a sporttevékenység űzésére. A motivációs bázisra hatással van a sportoló pszichológiai, biológiai, társadalmi és etikai jellemzői (Nagykáldi, 1998). A gyerekek teljesítménymotivációjának szintje között egyénileg jelentős különbségeket mutatnak, amit főleg a genetikai adottságok, társadalmi és nevelési különbségek alakítanak ki (Freedman-Doan és mtsai., 2000).

2.1. A sportágválasztást meghatározó tényezők

A sportágválasztás során lényeges tényező, hogy fiatalok milyen információt, tájékoztatást kapnak az adott sportágról és mindezt kitől kapják meg. Mint ahogy azt már említettük a szülőknek kiemelt szerepük van a választásnál, de a testnevelő tanárok és a kortársak is jelentős hatással bírnak. Gyakran fordul elő, hogy a szülők a saját álmukat szeretnék megélni a gyerekeik által vagy éppen saját múltjukat szeretnék ismételten előhozni a fiatalok sportolásán keresztül (Oberschneider, 2002). A sportoló gyermekek sokszor nem érzik magukat képesnek ahhoz, hogy azt az utat járják, amit szüleik kijelöltek számukra és az ehhez gyakran kapcsolódó magas elvárásoknak megfeleljenek (Lindner-Johns, 1991). A szülői befolyás mértékét a szülők sportbeli tapasztalatai, a sportág iránti elkötelezettsége, a sportág szeretete határozza meg. Amennyiben egy szülő például erősen elkötelezett a labdarúgás felé és rajong a sportágért, szabadidejében is sokszor néz mérkőzéseket és akár még labdarúgó múltja is van, akkor elég valószínű, hogy gyermekét is a labdarúgás felé fogja terelni. A testnevelő tanárok ezeket a szülői elhatározásokat némileg tudják befolyásolni, azzal, hogy felmérve a gyermek képességeit és készségeit olyan mozgásformát ajánl a fiatalnak, ami az ő számára mind fizikailag mind pedig a mentális tulajdonságokat elemezve testhezálló számára. Ha a gyermek számára a sportolás, mint örömszerző tevékenység jelenik meg, akkor nagyobb az esély arra, hogy sikeresebb sportolói karriert fog befutni és kevesebb eséllyel fog a lemorzsolódás áldozata lenni (Szatmári, 2009). Továbbá meg kell említeni a média, a tömegkommunikáció hatását is, ami az értékek közvetítése által befolyással bírhat a sportág választásra, a sportolói karrierre. Végül a szociális és gazdasági helyzet elemzését sem lehet elkerülni a sportágválasztás során, mivel a környezeti adottságok, a financiális hátterek, tehát a rendelkezésre álló eszközök, tornacsarnokok, szakemberek mennyisége és minősége egyaránt befolyással van a sportágválasztás előtt álló fiatalok számára.

A nem megfelelő sportágválasztás következményei

A lemorzsolódás okait Bussmann (1999) vizsgálta és számos tényezőt sorolt fel a sportág otthagyásának hátterében, melyek a következők:

  • Iskolai stressz, teljesítmény kényszer,
  • Sportsérülések,
  • Nem elegendő szabadidő,
  • Konfliktusok az edzővel, csapattársakkal, szakosztályvezetőkkel,
  • Nem megfelelő családi támogatás vagy annak hiánya,
  • Motiváció hiánya,
  • Versenyhelyzethez való negatív hozzáállás.

A lemorzsolódást a megfelelő sportág kiválasztásával és a támogatói sportkörnyezet meglétével lehet együtt a leghatékonyabban csökkenteni. Ha a fiatal jól érzi magát a környezetében, megfelelő motivációval és kitartással rendelkezik, akkor az élete többi területén is nagyobb valószínűséggel fog sikereket megtapasztalni, ami a sport személyiségformáló erejét mutatja.

2.2. A sporttehetségek

A sporttehetségek a tehetségek vonatkozásában egy speciális csoportot alkotnak, mivel jellegzetes környezetben és helyzetben valósul meg a sporttevékenység. Így célunk nem a különböző tehetség elméleti megközelítések tárgyalása, hanem a sportolói tehetségek jellemzőinek feltárására irányul. A sporttehetség kutatások középpontjában a fizikai képességek, a mentális tényezők és az érzelmi jellemzők megismerése, feltárása áll. Brown (2001) szerint a sportágak többségében az alábbi tényezők játszanak döntő szerepet: ideális testméret, gyorsasági képesség, izomerő, ízületi mozgékonyság, edzettség, koordinációs képességek, valamint a vizuális látómező jellemzői. Ezekhez a tényezőkhöz kapcsolódik még a sportoló magas szintű motivációja, sportági elkötelezettsége, érzelmi stabilitása, mentális erő-és állóképesség birtoklása, a sportághoz kapcsolódó pozitív attitűd, valamint koncentrációs képességek. Fleishman (1972) szerint a sportolói tehetségeket sportáganként eltérően kell alkalmazni, mivel megjelenési területük specifikusak. Gabler-Ruoff (1979) szerint a sportolói tehetséghez szükséges, hogy a sportoló az életkori szakaszoknak megfelelő testi és pszichikai sajátosságok átlag feletti szintjével rendelkezzen. Nádori (1981) szerint a tehetséges sportoló a társaihoz képest jobb regenerálódási képességgel rendelkezik, jobban bírja a terhelést és a technikai elemeket is gyorsabban sajátítja el. Nagy (1973) a koordinációs képességeket emeli ki a sportági tehetségek meghatározásában. Harsányi (2000) komplexen értelmezi a sportolói tehetséget, mivel számításba veszi az egészségi állapotot, pszichikai, élettani, antropometriai, motorikus és szocializációs adottságokat is. Gombocz (2004) a sportoló tudatos pedagógiai felkészítését is kiemelt fontosságúnak tartja a téma tárgyalása során.