2. Mérés

A mérésnek számos definíciója létezik, amelyek között az egyik korai változat Stevens (1946, 677. old.) nevéhez fűződik, aki Campbell meghatározását átfogalmazva a következőket írta: „… a mérés, legtágabb értelmében használva, úgy határozható meg, mint számok bizonyos szabályok szerinti hozzárendelése tárgyakhoz, vagy eseményekhez.” Valójában a meghatározás még pontosabb lehet, ha hozzátesszük, hogy a tárgyak, személyek, események, stb. bizonyos jellemzőihez, tulajdonságaihoz történik a hozzárendelés.

2.1. Mérési skálák

Ahogy Stevens (1946) írta, számok hozzárendelése történik, de sok esetben ezek a megfelelő szabályok szerinti hozzárendelések, nem fejeznek ki számszerűsíthető jellemzőket, hanem inkább valamilyen kategorizációt, illetve minőségi jellemzőt. Stevens négy különböző mérési skálatípust különített el, felismerve, hogy a hozzárendelés szabályai különböző mérési skálájú változókat eredményezhetnek. A megkülönböztetés a mérés eredményeként kapott változó, skála matematikai tulajdonságain alapul, azaz, hogy a számokból álló skála a számok milyen tulajdonságaival rendelkezik. A legegyszerűbb mérési skála esetén a változó értékei ugyan számokkal vannak kifejezve, de valójában a skála a számok semmilyen tulajdonságát nem hordozza, az értékeket még sorba sem lehet megalapozottan rendezni, mivel a számok hozzárendelése az értékekhez önkényesen történik. A következő szintet az ordinális skálatípus jelenti, ahol a számértékek hozzárendelése már nem önkényesen történik, így ezek értelmesen sorba is rendezhetők, de a számok közötti különbségek, illetve a számok arányai már nem értelmezhetők. Intervallum skála esetén a számértékek sorba rendezhetők és a különbségük is értelmezhető, míg az arány skála esetén az arányok is értelmezhetők, azaz az ilyen skáláknak van abszolút nulla pontja.