2. A sport fogalma

A sportot, annak sokfélesége miatt igen nehéz definiálni, azonban a magyar sporttudomány két kiemelkedő alakja által összegyűjtött definíciók közül felsorolunk párat.

„Meghatározott szabályok szerint, időtöltésként vagy versenyszerűen folytatott testedzés.” (Nádori, 2005. 112.)

„Mindazon szervezett és/vagy szervezetlen, csoportos vagy egyéni testedzési tevékenységek gyűjtőfogalma, amelyekben az ember biológiai mozgásigényét, szükségletét, társadalmi körülmények között kielégíti” (Frenkl, 1978. 222.)

Az Európai Sport Charta (1997) meghatározása szerint “A sport minden olyan fizikai tevékenység, amelynek célja esetenként vagy szervezett formában a fizikai és szellemi erőnlét kifejezése vagy fejlesztése, társadalmi kapcsolatok teremtése vagy különböző szintű versenyeken eredmények elérése”.

A sport további alegységekre bontható a tevékenységek tartalma és körülményei, valamint a résztvevők státusza alapján. Amennyiben a sportolás célja szerint csoportosítjuk, akkor két legfontosabb területet különböztetünk meg, ami a versenysportra és a szabadidő sportra osztható. A versenysport és a teljesítménysport gyakran kéz a kézben járó fogalmak, melyek közös célja a minél jobb teljesítmény elérése, a mások eredményeinek túlszárnyalása, mindezt olyan körülmények között, amik lehetővé teszik a sportolók egymás közötti összehasonítását az egységesített szabályok és a pontos mérési módszerek alkalmazásával. A versenysport célja az élsport, ami sok sportoló számára foglalkozás, karrier eszköz. Az élsport részét képviseli továbbá a sportolók által, éveken keresztül befektetett több ezer edzéssel eltöltött óra, az őket körülvevő sportszakemberek, a szakmai stáb, az egész sportszervezet, a szurkolók, valamint a szponzorok is. Ennek értelmében az élsport gazdasági, valamint szórakoztatói vetülete/funkciója megkérdőjelezhetetlenné válik. A szabadidősport fókusza ezzel ellentétben az egészségre törekvésen, a betegség megelőzésen, az örömszerző tevékenység végzésén van, amelynek alapvető funkciója, hogy a sporttevékenység élményt szerezzen az azt űzők számára. A sportot láthatjuk, hogy több alegységre, részre lehet bontani, amelyek alapján a következő formákról beszélhetünk: élsport, versenysport, versenyszerű sport, valamint szabadidősport. Ezen felül a sporton belül megkülönböztetünk még amatőr és hivatásos alrendszereket is, továbbá korosztályi elkülönülésen alapuló csoportosítást is, ami az utánpótlás-nevelés kérdésköréhez tartozik, és ami legtöbbször szervezett él-, verseny- vagy versenyszerű sportként végzett amatőr sporttevékenységet takar, de az sem nem kizárt, hogy már korai életkorban is tartalmaz hivatásos elemeket (Balogh, 2015).

A modern kori individualizációs törekvések új sportolási szokásokat alakít ki, amelyek mindenféle szervezeti elköteleződés és különböző sportlétesítmények használata nélkül egyedül végzett sportolási tevékenységet foglal magában. Az emberek gyakran futnak, kerékpároznak, vagy végeznek saját testsúlyos edzést, akár az otthonukban is, saját idejüket maguknak beosztva. Ez egy további csoportot alakít ki, amely az informális sport címkét kapta (Balogh, 2015). Caspersen és munkatársai (1985) által meghatározott fizikai aktivitás („physical activity”) definíciót a WHO is használja: „fizikai aktivitás alatt azt a testi mozgássort értjük, melyet az emberi test mindennapi tevékenységei során kilokalóriákban mérhető energia felhasználás kíséretében izomrendszere által hoz létre; és melybe beletartoznak a munkavégzés, sporttevékenység, házkörüli és egyéb tevékenységek is”. A Caspersen-féle fizikai aktivitás definíciót a gyaloglás, a házkörüli tevékenységek – mint például a kertészkedés – értelmezéseivel a WHO bővítette ki. Caspersen definíciójából is jól látszik, hogy a sport a fizikai aktivitás része, ugyanakkor nem minden fizikai aktivitást tartalmazó tevékenység fogadható el sporttevékenységnek. A sport definíció több szempontú értelmezése miatt az utóbbi időben a sportkutatásokban a fizikai aktivitás kifejezés használata terjedt el, főleg nemzetközi kutatásokban, ahol különböző országokban és eltérő kultúrákban zajlanak a felmérések (Balogh, 2015).

A sportmozgás (“exercise”) nemzetközi szakirodalom definíciója szerint “mozgásnak nevezzük azokat a fizikai aktivitási formákat, amelyek tervezettek, szervezettek, rendszeresek, és a fizikai kondíció fenntartására vagy fejlesztésére irányulnak” (Balogh, 2015).

Szentgyörgyi Albert szerint (1930): „A sport, az nemcsak testnevelés, hanem a léleknek is a legerőteljesebb és legnemesebb nevelő eszköze. A sport fogalma azonban nem tévesztendő össze puszta testi ügyességgel, a rekordhajhászással, a nyereségvadászással és a leg utóbbiakkal együtt járó primadonnáskodásokkal. Az utóbbiaknak nemcsak, hogy a sporthoz semmi közük, de a sportnak egyenesen ellenségei. A sport elsősorban szellemi fogalom. Egy sportcsapat a társadalomnak kicsinyített képe, a mérkőzés az életre való nemes küzdelem szimbóluma” (Balogh, 2015).

Kirkeby (2009) szerint a sportmozgások a sport minden szintjén ugyanolyanok. Mivel a sportmozgások és szabályrendszerek minden sportág esetében ugyanaz, illetve a sportot űzők célja is megegyezik, mivel mindenki a győzelem elérésére, valamint teljesítményének maximalizálására törekszik. A különböző szintek más megítélést kapnak, ezért különbséget kell tenni a szervezési és finanszírozási tekintetében a sportkluboknak, sport szervezeteknek (Balogh, 2015).

2.1. A sport helye, szerepe és jelentősége

A sport és a fizikai aktivitás az ókor óta foglalkoztatta az embereket: a harcművészetektől az ókori olimpiai játékokig. A katonaközpontú társadalmakban a fejlett kondicionális állapot kiemelt értéknek számított, egyaránt szolgálta a haza védelmét és a túlélést. Ennek érdekében a fiúgyermekeket rendszeres és szervezett fizikai képzésben részesítették, fejlesztették testi képességeiket. A harcművészeti jelentőségén kívül a sportmozgás számos ókori kultúrában elválaszthatatlan része volt a fiatal generációk képzésének. Az ókori Görögországban a sportmozgás a nevelés egyik fontos eleme volt. Úgy gondolták, hogy a személyiség fejlesztéséhez a szellemi képzés mellett ugyanilyen fontos a testi képzés is, kiemelve ezzel a testi-lelki egyensúly megteremtésének jelentőségét (Balogh, 2015).

Fizikai aktivitás hatását ma már széles körben tanulmányozzák különböző szak- és tudományterületek szemszögéből, a sportolás valamennyi szintjén (élsport, versenysport, szabadidősport) és változó formáiban (pl. a mozgástípus vagy a terjedelem és az intenzitás függvényében). A fizikai aktivitás fontosságát jól mutatja az a tény, hogy a Világ Egészségügyi Szervezet (WHO) a fizikai inaktivitást a globális mortalitás rizikófaktorai közé sorolja a negyedik legmagasabb értékkel (6%) (WHO, 2010), olyan rizikófaktorok mellett, mint a dohányzás, a magas vérnyomás, a cukorbetegség vagy az elhízás.

A testedzés nem csupán a jó kondicionális állapot, a megfelelő testsúly vagy az esztétikus, vonzó külalak elérését szolgálja, de teljesítményfokozó funkciója is van, valamint az egészség megőrzésében, krónikus vagy akkut betegségek megelőzésében, betegségek rehabilitációban tölt be rendkívüli fontos szerepet. Jól tudjuk, testünk működése szorosan összefügg a fizikai igénybevételtől, amennyiben utóbbi csökken, vagy éppen hiányzik, testünk az alkalmazkodási folyamatok eredményeként csökkentett szinten fog tovább működni, tovább csökkentve ezzel ellenálló és védekező kapacitását.

2.2. A sport multidimenzionális hatása

A sportolásnak számos területen kimutatható hatása van, ezért a multidimenzionális jellege megkérdőjelezhetetlen. A több dimenziós hatásai az alábbi területeken mutatkoznak meg: biológiai, mentális, érzelmi, valamint társadalmi-, és gazdasági irányzatok mentén.

A biológiai hatások alatt a sportolás élettani hatásai értendők, mivel szervezetünk szinte minden szervét, szervrendszerét érinti. A sport pozitív élettani hatásait az 1970-es években ismerték fel. Egyik legjelentősebb hatása a sportnak a kardiovaszkuláris betegségek elleni védőfunkció, mivel a sportolás a szív munkáját hatékonyabbá teszi, javítja a vérkeringést és a vér oxigén ellátottságát (Garber és mtsai, 2011). A testmozgás további jótékony hatása, hogy fejleszti az izmokat, erősíti a csontokat, véd a gerinc- és hát bántalmak ellen, segít fenntartani az ízületek és ínszalagok mozgékonyságát, az immunrendszer működésére is jótékonyan hat, végül a testsúlyra gyakorolt pozitív egészségügyi hatását is meg kell említeni.
A mentális hatások alatt a sport stressz csökkentő hatását értjük főleg, amely segít a kiegyensúlyozott és harmonikus élet fenntartásában, valamint képes általános elégedettséget, önbizalmat és céltudatosságot nyújtani (Beddington és mtsai, 2008). Összességében a sportolással növelni lehet a mentális egészséget, csökkenteni a szorongás szintet, ami által az emberek általános közérzete, aktuális emocionális állapota is pozitív irányba változik.
A fizikai aktivitás számos érzelmi tényezőnek is lehet az előidézője, többek között azok forrása is lehet. Elég, ha belegondolunk abba, hogy a sporttevékenység során számos érzelmet élhetünk át, például: öröm, boldogság, lelkesedés, csalódottság. A csúcsteljesítmények mögött gyakran ezek az érzelmek állnak és szolgáltatnak kulcsot a sikerhez. A sportolók személyiségükhöz, temperamentumukhoz illeszkedően kiválaszthatják a számukra legoptimálisabb sportot és ott meg tudják találni annak a módját, ahogyan kifejezzék az érzelmeiket. A sportolói sikerélmény mögött gyakran olyan érzés áll, hogy a sportolók kezükben tudják tartani a (az érzelmi) kontrollt, testüket tudatosan és önvezérelten tudják irányítani, ami az öröm érzés megtapasztalásához vezethet.
A sport társadalmi hatásairól is említést kell tenni. Az emberekben van egy bizonyos valahova tartozásnak az igénye, ami azt jelenti, hogy szükségünk van egy közösséghez, egy szervezethez, egy nagyobb társadalmi egységhez kapcsolódni. Ez egyfajta biztonságérzetet és stabilitást ad az embereknek, ahol saját képességeiket és kompetenciáikat, igényeiket ki tudják bontakoztatni.
A gazdaság a sportban is jelentős hangsúlyt kap, gazdasági csere kapcsolatokat hoz létre nemzeten belül, de akár nemzetközi színtéren is. A gazdasági haszonnal járó szervezeteket közé csak a nagy klubokat lehet sorolni.