6.2 A többdimenziós skálázás alapjai

A többdimenziós skálázás elnevezés egy olyan módszercsaládra utal, melynek segítségével egy adathalmazt térben elhelyezkedő ponthalmazként lehet ábrázolni. Az ilyen reprezentációban a pontok közötti geometriai kapcsolatok (például a távolság) az adatok közötti empirikus kapcsolatokat tükrözik. Az ábrát vizuálisan sokkal könnyebben át tudjuk látni, mint egy számokkal teli eredménymátrixot, vagyis az ábrázolás megkönnyíti az eredményt, az értelmezést is.

A módszer eredetileg a térképészetből származik, ahol először meghatározták a városok közötti távolságokat, majd a távolságok alapján megrajzolták a térképeket. Ugyanezt az elvet lehet használni a többdimenziós skálázás esetében is, amikor a vizsgált objektumokról készítünk térképeket. Mindehhez csupán egy táblázatra van szükség, amely az elemek közötti távolságokat mutatja.

A kapott „térkép”, geometriai reprezentáció lehet egydimenziós (amikor az adatok egy egyenesre illeszkednek), kétdimenziós (ekkor ez elemek egy síkban helyezkednek el), háromdimenziós (ekkor az adatokat térben reprezentáljuk), vagy akár magasabb dimenziószámú (ebben az esetben a közvetlen geometriai reprezentáció nem lehetséges) is.