3. Faktoranalízis
  3.1 Bevezetés

Mindannyiunkban ott motoszkál az a gondolat, hogy a mindennapi életben megfigyelt jelenségek mögött közös magyarázó, esetenként misztikus összefüggések húzódnak meg, és ezeket a „nem észrevehető”, vagy ha úgy tetszik, „fel nem fogható” háttér-összefüggéseket nap, mint nap megpróbáljuk értelmezni, és az értelmezésüknek megfelelően cselekedni. Ezen háttér-összefüggéseket kereső egyéni próbálkozások sikere, illetve sikertelensége az évek során a kommunikáció révén tendenciaszerű felismerésekhez vezethet, és kialakulhatnak általános elképzelések az „okok”-ra vonatkozóan (gondoljunk például a babonákra vagy a gazdasági törvényszerűségekre). A tudomány fejlődésével szisztematikusabban és különböző tudományágakra bontva, a részeket alaposabban szemügyre véve, de mindenkor az ember és az emberi társadalom javáért és megértéséért folyik a „keresés”. A fő probléma a cél bonyolultságából adódik, aminek megfelelően mindig csak közelítő modellekkel dolgozhatunk. Egy rendkívül hatékonynak bizonyult modell, amit a pszichológus-matematikus Spearman fejlesztett ki - aminek matematikai alapját a Pearson főkomponens-analízise adta -, a faktoranalízis.

A faktoranalízis egyfajta művészet. Nem annyira objektív, mint a legtöbb statisztikai eljárás. Emiatt sok statisztikus meglehetősen szkeptikus a faktoranalízis értékével kapcsolatban. Másrészt, a faktoranalízis széles körben elterjedt adatelemzési módszer. Ennek oka, hogy igen hasznosnak bizonyult a többváltozós adatok szerkezetének feltárásában.